Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - VITA. KORUNK KÁLVINISTA KEGYESSÉGE - Zalatnay István: A magyar református lelkiség jövője
VITA: KORUNK KALVINISTA KEGYESSÉGE I. Tisztelt Hallgatóság! Zalatnay István A MAGYAR REFORMÁTUS LELKISÉG JÖVŐJE A magyar református kegyességre én elsősorban a jövő felől tudok tekinteni: azzal az aggodalommal, hogy van-e a jövője annak, aminek én magam is része, nem csekély mértékben terméke vagyok. Ennek megfelelően mondandóm lényege két tétel megfogalmazása, melyeket a jövő zálogának gondolok. Az időkeret csak igen vázlatos gondolatmenetet tesz lehetővé. Néhány megjegyzést előre kell bocsáta- nom. Először is: a témafelvezetőhöz is kapcsolódva a „lelkiség” fogalmat használom a ma terjedő „spiritualitás” helyett. E fogalmaknak és a hozzájuk kapcsolódó „kegyességnek” a definiálása fontos, még elvégzendő feladat, de itt megkísérelni sem lenne reális. Másodszor: a keresztyén lelkiség térképén a protestantizmus egy „nyelvcsaládot” jelent, meghatározó közös gyökerekkel. A magyar református lelkiségről anélkül fogok beszélni, hogy szétszálaznám: mi általános protestáns, mi sajátosan református és mi még specifiku- sabban magyar református. Fontos továbbá, hogy a lelkiségtérkép felvázolásánál egy másik területről származó, de meggyőződésem szerint itt is kínálkozó paradigmát használok. A „nemzeti kultúra” és a „nemzet kultúrájának” megkülönböztetésére gondolok. Utóbbihoz tartozik mindaz, ami beépült a magyarság kulturális tudatába, ami örökségünk része: Shakespeare és Goethe, Mozart és Verdi. A nemzeti kultúra ezzel szemben az, ami sajátosan a magyar történelemben és történelemből született meg: Petőfi, József Attila, Csontváry. Az első, sokkal bővebb kategóriába sem tartozik bele minden érték: a perzsa költészet, az indiai zene, a kínai vázafestészet nagyon értékes — de nem vált részévé a magyar nemzet 2017 - 1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 83
