Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - IDŐVONAL - Hasilló Judit: A reformáció ünneplése 1917-ben
/А reformáció ünneplése 1917-ben József teológiai akadémiai tanár mondott beszédet A folytonos reformáció címmel. Ezenkívül a Lelkészegyesület című folyóirat tudósít arról, hogy a főünnepély előtt és után, alkalmi istentiszteletekkel és szavalatokkal, ének- és zeneszámokkal egybekötve előadásokat rendezett a sárospataki főiskola. Nehéz idők jártak ekkor a pataki főiskola felett, hiszen ekkoriban arról folyt a vita, hogy áthelyezzék-e a sárospataki főiskolát Miskolcra vagy sem. Végül úgy döntöttek, hogy nem lenne méltó az ünnephez, ha épp 1917-ben szűnne meg a nagy múltú pataki főiskola.13 Ehelyett a Tiszáninneni Református Egyházkerület határozatot adott ki arról, hogy mi lesz a méltó módja az ünneplésnek. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban megjelent cikk már arról elmélkedett, hogy új reformációra van szükség. Reformáltunk-e a régi reformáció óta? Mit hagyunk örökül a következő 400 év generációinak? A patakiak ezt igen komolyan fontolóra vették, és ennek megfelelően készültek a jubileumi esztendőre. Az inspiráló tervezet a Sárospataki Református Lapok 1916. július 9-i számában jelent meg.14 A lényege az volt, hogy irodalmi vállalkozásba kezdjenek a protestáns irodalmi kultúra fellendítése céljából. Ebben pedig Sárospataki Főiskola kötelességének érezte, hogy elől járjon, mondván: „azt a főiskolát, mely csaknem négyszázadon át a magyar kultúrának egyik világító oszlopa, büszkesége volt, melynek minden kövéhez a Perényiek, a Rákócziak, a Lorántffy Zsuzsanna, a báró Vayak, a Mocsáry, a Horváth Mária, a Mudrány András s az ezekkel rokon családok édes emléke tapad, akiknek áldott emlékezetét, ha az emberi hálátlanság elfeledné, azoknak a köveknek kellene kiáltaniok, - amely főiskola az üldözések, az erőszak jogtipró hatalma alatt hajléktalanul az ország egyik részétől a másikig szorítva is fennállott s az ősök emléke által megszentelt kövekhez mindig visz- sza-visszatért, mely a hazának, a református egyháznak, a társadalomnak a múltban, a jelenben annyi hasznos s munkás tagot adott, az ősi helyről elhelyeztetni nem engedi, azt továbbra is fenntartja — fejleszti.. .”15 Hangsúlyos tehát ekkor az a gondolat, hogy a sok támadás és hányattatás ellenére mindig kitart, aki Istentől kapott hivatásának biztos tudatában van — legyen az pataki diák, oktató, vagy bármely magyar keresztyén ember. Visszautalt ez a gondolat az elmúlt évszázadok nehéz időszakjaira, az akkor élt neves emberekre, akik a református egyházat építették. Ez pedig — vélelmezték — a létjogosultságát erősíti annak a felekezetnek, mely akkor már 400 éve, és azóta is él, Isten megtartó kegyelme által. Ezen kívül szóltak az internátusi helyek létesítéséről mint célról, hogy a nehéz sorsú diákoknak legyen lehetőségük ott tanulni, és „így Sárospatak továbbra is a szegények iskolája lehessen”.16 13 Sárospataki Református Lapok, 1916/23., 177. 14 Sárospataki Református Lapok, 1916/28., 201. 15 Uo. 16 üo. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 153
