Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - IDŐVONAL - Hasilló Judit: A reformáció ünneplése 1917-ben
Hasilló Judit A Pápai Református Főiskola a nagy idők emlékezetére szavalatokkal, ének- és zeneszámokkal egybekötött előadásokat szervezett. Október 31 -én Pongrácz József a reformáció okairól, november 11-én pedig Vass Vince teológiai akadémiai tanári reformáció hatásai az erkölcsiségre címmel tartott beszédet. Ezt követte november 25- én Rácz Kálmán főgimnáziumi tanárnak a beszéde a reformáció nevelésre gyakorolt hatásáról, és december 9-én Szűcs Dezsőé, aki a reformáció és a szellemi fejlődés kapcsolatáról beszélt. Következő év januárjában is folytatódtak a reformációval kapcsolatos beszédek, mégpedig Trócsányi Dezső Reformáció és társadalmi haladás és Czeglédy Sándort reformáció jövője című előadásával. A szekszárdi egyházzal kapcsolatban találtam egy érdekes megmozdulást, ahol egész különleges módon ünnepeltek: az összegyülekezés és együtt éneklés mellett a presbitérium elhatározta, hogy jubileumi egyházfenntartási alapot létesít, melynek kamatai a reformáció ötszázadik évfordulójáig folyamatosan tőkésítendők. Emellett alapítványt és a háborúban hősi halált halt egyháztagok emlékére márványtáblát állíttatott a templom homlokzatára. Rimaszombaton november 4-én kezdődött az ünnep, Bűzi Márton esperes imádságával és Czinke István prédikációjával, a 2Mózes 3,1“ 13 alapján. Műemléket állítottak továbbá Harsányi István volt rimaszombati gályarab lelkész és hitvalló társainak emlékére, melynek felavató beszédét a helybéli születésű, de debreceni tanár, S. Szabó József mondta el. A marosvásárhelyi ifjúság előtt beszédet olvastak fel 1917. április 29-én, mellyel annak célkitűzése szerint a nagy világfelfordulás, a I. világháború borzalmai ellenére az Isten megtartó kegyelmét kívánták erősíteni a tanuló ifjúságban. A nagy diszharmóniában harmóniát, toleranciát is találhattak, hiszen felekezetek közötti együttműködések születtek a szükséghelyzetek nyomán. Gaál Gusztáv kollégiumigazgató kezdeményezésére a reformáció értékeiről Marosvásárhelyen sorozatos előadásokat tartottak, melyek előadói Kovács László eperjesi, ifj. Kiss Lajos görgényi főjegyző és Széli Jakab görgényi tanügyi előadó voltak.17 Ezzel a beszéddel az unióra való törekvést is felvetették az érdeklődők számára, mely Németországban a háromszázados évfordulókor elindult, amikor a király 1817. szeptember 27-én felszólította a szuperintendenseket, zsinatokat és konzisztóriumokat a két egyház (lutheri és kálvini) egyesítésének munkájára. Nem akarta, hogy egybeolvadjon a kettő, viszont azt igen, hogy a közös alapra hivatkozva egy megújított evangéliumi keresztyén egyházat képezzenek. Eztán 1817. október 31-én Berlinben ünnepélyesen kihirdették az uniót, közösen szegték meg a kenyeret a két felekezet hívei. Magyarországon az első ilyen törekvés Vay József nevéhez köthető az 1840-es években, azonban a ’48-as események mindezt meghiúsították. Viszont ez a törekvés „nem halt meg, csupán alszik” — írja a Lelkészegyesület című folyóirat cikke, hiszen létezett a rimaszombati egyesült főgimnázium, a magyar Protestáns Irodalmi Társaság, a Vallásegyenlőségi Szövetség, amelyek képében ez a mag ott szunnyadt a felszín alatt.18 17 Csemke Ferenc: A 400 éves évforduló és az Unió, Lelkészegyesület, 1917. június 9., 283. 18 Uo., 295. 154 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
