Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában

I/'meze Tamás

rekkel meg lehet mérni. Hogy vannak már rá lehetőségek, hogy egy fiatal fiút, például teljes vizsgálatnak vessenek alá.”39 Dénes Szilárd, aki egy tanulmányában — többek között — Veress György alakjának lehetséges modelljéről írt, egyik megjegyzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy Veress megszólalásaiból egyaránt tükröződnek a tudomány iránt elkötelezetten érdeklődő, képzett tanár jellemzői és a kicsinyes ügyek iránt érdeklődő kisvárosi lakos provincializmusa.40

Székely György valószínűleg nem tervezte korábban, hogy elhagyja Patakot. Számos szál fűzte az ekkor nagyközségi rangban lévő településhez és az iskolához: itt töltötte a diákéveit, itt kapott lehetőséget arra, hogy felnőtt ifjakat tanítson, és házat is itt építtetett magának az iskolakert közelében. Már ez a gesztus is azt mutatja, hogy eredetileg élethossziglan Patakon szeretett volna maradni. A bölcsészeti szak tárgyainak agóniája azonban éppúgy elgondolkodtathatta őt is, ahogy Horváth Cyrillt, s valószínűleg már a magántanári cím megszerzése is éppen azzal a céllal történet, hogy az új tudományos titulus segítse a váltást, s így Székelynek jobb esélyei legyenek a fővárosban. A sikeres habilitációt az 1905/1906-os tanév eseményeit ösz- szegző közigazgatói jelentésben is megemlítették, méghozzá a következő módon, egy kissé szerencsétlenül megfogalmazott, de valószínűleg tiszteletteljesnek szánt megjegyzés kíséretében: „Dr. Székely Györgynek a psychologiai módszertanból a budapesti tudományegyetemen nyert magántanári képesítését a nagymélt. vall. és közokt. minisztérium f. év január 8-án megerősítette. Örvendetes tény, amely ugyan e régi tanárunk elismert tudásának értékén mitsem változtat, de mint külső bizonyítéka is az ő képzettségének, megbecsülésre érdemes.”41 Ekkor még valószínűleg nem sejtette a jelentés írója, hogy egy év múlva már a jeles kolléga távozásáról kerül majd néhány sor a közigazgatói jelentésbe. Az 1907-es év tavaszán sikerült Székelynek az Erzsébet Nőiskola polgári iskolai tanítónőképző tagozatának filozófia-pedagógia katedráját elnyernie. Bokor Józseffel és Horváth Cyrillel ellentétben — akiknek állandó munkahelyül csak középiskolai katedra jutott - ő mégis egy (bár bizonytalan státuszú) felsőfokú intézetben tudott elhelyezkedni. Öt is nehezen engedték el, ez világosan kiderül az 1907-es jelentés rá vonatkozó soraiból. Meczner Sándor így búcsúzik tőle: „Dr. Székely György kipróbált 15 éves tanárunk a jövő iskolai évtől kezdődőleg a budapesti állami polgári iskolai tanítóképzőintézet42 rendes tanárává neveztetvén ki, ez évvel fejezte be főiskolánkban elismerésre méltó, buzgó és eredményes, sikerekben dús működését. Sajnáljuk, hogy távozik, nemcsak mint tanárt, de mint barátot is nélkülözni fogjuk, de másfelől önzetlenül kívánjuk, hogy új állásában és otthonában föltalálja elégedettségének minden föltételét. Isten vezérelje.”43

39 Móricz Zsigmondi Forr a bor, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1956,568.

40 Dénes: i. m., 454.

41 Meczner: i. m., 35.

42 Itt pontatlanul fogalmazott Meczner: Székely a tanítónőképző-intézet, nem pedig a tanítóképzőintézet tanára lett.

43 Meczner Sándor: Közigazgatói jelentés a sárospataki ref. főiskola 1906-1907. évi életéről, in Meczner Sándor - Racz Lajos (szerk.): A sárospataki ref. főiskola akadémiai és főgimnáziumi értesítője az 1906- i907. iskolai évről, Sárospatak, Radil Károly nyomdája, 1907,14.

142 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4