Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Vincze Tamás: Pataki bölcsészeti tanszékekről Pestre távozó tanárok a dualizmus korában
Vincze Tamás éveiben beigazolódhatott számára is a döntése helyessége, nem kellett megbánnia a lakóhelyváltást. Egyedül a nyugdíjazása során merültek fel olyan gondok, amelyek az 1885-ös állásváltoztatásából adódtak, mivel a református főiskola nyugdíjalapjának felszámolása folytán elesett attól, hogy pataki éveit is beszámítsák a tanári szolgálati idejébe. Bokor 68 éves korában érezte úgy, hogy elérkezett a nyugalomba vonulás ideje, miután 27 éven keresztül szolgálta a főváros oktatásügyét. Nem volt meg azonban a 30 éves szolgálati ideje, az egyházi szolgálatban eltöltött évei nem számítottak. A főváros törvényhatósági bizottsága ezért dr. Déri tanácsnok előterjesztése alapján mérlegelte a kiváló pedagógus helyzetét, és az évei alapján járó nyügdíjösszeg, valamint a teljes nyugdíj közötti különbözeiét kegydíjképpen utalta ki a számára. Az előterjesztés a következőképpen indokolta a kivételes kérés hátterét: „Méltányosnak találja tehát a tanács, hogy dr. Bokor József aki a szóbanforgó 15 évre terjedő szolgálati idejének13 nyugdíjba való beszámításától saját hibáján kívül esett el, de aki a főváros oktatásügyét 27 évet meghaladó időn át odaadó buzgalommal szolgálta, kiváló érdemeinek elismeréseképen is, a teljes szolgálati idejéből még hiányzó 2 év és 5 hónapnak kegyelmi úton való betudásával, beszámítható járandóságainak teljes összegével nyugdíjaztassék.”14 A nyugdíj-kiegészítés fontos anyagi támogatásnak számított a főváros részéről Bokor életében, azonban elismerésben részesült a budapesti egyetem részéről is, amely nyugdíjba vonulása alkalmából címzetes rendkívüli egyetemi tanári címmel tisztelte meg régi, hűséges magántanárát. Ez utóbbi kitüntetés ugyan nem járt semmilyen anyagi előnnyel, pusztán erkölcsi értéke volt, mégis hízelgő visszajelzést jelentett a kitüntetett magántanárnak a munkája értékéről és személye megbecsüléséről, hiszen a kar rendes és rendkívüli tanáraiból álló tanács ülésén javasolták, szavazták meg, így minisztériumi beleszólástól majdnem függetlenül a kar adományozta a kiemelkedő teljesítményűnek ítélt előadóknak.15 Bokor József pesti működésének feltárása után Horváth Cyrill16 fővárosi tanár Patakra kerülésének és 1905-ös távozásának körülményeit vesszük górcső alá. A pataki főiskola 1902-ben hirdetett pályázatot a bölcsészeti akadémiai szak irodalomtörténeti tanszékére. A hirdetésben a következő módon körvonalazták a meghirdetett állással járó munkakört és a betöltéshez elvárt képesítést: „A sárospataki ev. ref. főiskola 13 Az előterjesztésben helytelen adat szerepelt, valójában 17 évről volt szó. 14 Tanácsi előterjesztés dr. Bokor József tanár nyugdíjazása ügyében, Fővárosi Közlöny, XXIII. évf., 29. szám, 1912. április 12., 1321. 15 Bíró Judit: Magántanárok a pesti tudományegyetemen 1848-1952, Budapest, Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem, 1990,49. 16 Horváth Cyrill József tanár és irodalomtörténész, a hazai középkori irodalom ismert kutatója 1865-ben született Veszprémben. 17 esztendős korában lépett be a ciszterci rendbe, amelynek tagjaként teológiai és bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1889-ben szentelték pappá, s ugyanebben az évben szerezte meg a bölcsészdoktori címet is. Egy évvel később nyerte el a magyar-latin szakos tanári képesítést, ezután a ciszterci rend gimnáziumaiban tanított, Baján, Egerben és Székesfehérváron. 1896-ban kilépett a rendből, áttért a református hitre, majd 1897-től a budapesti református főgimnázium tantestületének a tagja lett. 1902 és 1905 között a sárospataki református főiskola bölcsészoktatójaként és könyvtárosaként működött, majd 1905-től ismét Pesten tanított. 1930 végén vonult nyugdíjba, négy évvel később visszatért a katolikus egyházba. Középiskolai tanári és igazgatói munkája mellett a budapesti egyetem magántanára, majd címzetes egyetemi tanára volt, 1912-től az MTA levelező, majd 1925-től rendes tagja lett. A magyar- országi kódexirodalom szakértőjeként ismert tudós tanár 1941-ben hunytéi Balatonalmádiban. 134 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
