Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Fórizs István: Vályi Pál egyházi szolgálatai személyes naplója alapján
Fórizs István „Az innepek közelgetnek, hetes leszek, s két predikatziót kell elperditnem, minek elkészítésére idő és munka kell, annyivalinkább, hogy mostanában nagy gondot for- ditgatok azok készitésökre, mert hivatalomnak örömest akarok megfelelni, és ha fáradozásán szűkén kamatozna is jövendőben, de az önmegelégedés és lélek-nyugalom kipótolják azt, mit tőlünk a sors megtagadhat.”31 „A tegnapi napon igen keveset dolgoztam; többnyire predikatzióval babráltam, minthogy nyakamon vannak az innnepek. Holnap egyet, jövő kedden mást kell papolnom illy hevezetes innepeken, pedig a mennyire lehet, ki kell a papnak magáért tenni, s két predikátziót kidolgozni, és pontosan megtanulni nem kis munka, időbe fáradtságba kerül, de részemről gyönyörködtető és hasznos is.”32 Visszatérve a hétköznapokhoz, napi rendszerességgel olvassuk azt, hogy Vályi látogatást tesz valamelyik ismerősénél. Több esetben azt tapasztaljuk, hogy elmegy egy barátjához, akivel mindennapi kapcsolatban van, ám az valamiért nincsen otthon, csupán a felesége, esetleg a gyerekek. „Estenden K. urnái voltam; az asszony csak egyedül volt honn kis gyermekeivel, R Szegegyházon, s ma Kálióban van - darab ideig mulattam s beszélgettem ott. Hónap után Miskólczra szándékoznak - Ok is hivatalosak a lakodalomba, s ha R. hazajő tán el is mennek.”33 Vályi annak ellenére, hogy barátja távol van, nem távozik, hanem beszélget az asszonnyal, megvacsorázik, máskor leül olvasni, gitározik kicsit. A furcsaság számomra abban rejlik, hogy ezeket a feleségeket más esetekben szinte nem is említi a napló, ő mégis ott marad a társaságukban. Ennek az lehet az oka, hogy az egész családdal jó viszonyt ápol, nem csupán annak férfi tagjaival. Jelen esetben is ugyanezt látjuk. Ritkán olvasunk arról, hogy hétköznapi helyzetekben lelkészi minőségében jelenik meg. A társaságban betöltött szerepe azonban annál gyakrabban megmutatkozik. „Fönséges est volt ma, s tiszta, mint maga a hold, négyen a vendégfogadóba mentünk s lettünk vagy hatan, az orvos galuskát parancsolt és jóllaktunk, s lenyomtattuk hig tojással, melly a nőtlen fiatal embernek nem a legjobb kivált éjszakára. Azután kedvünk jött kártyázni, s játszottunk, de nem pénzre, kutyát és nagyokat kaczagtunk. 11. órakor oszlottunk szét s feküdtem.”34 A fenti esetből arra következtethetnénk, hogy valódi társasági ember, mely részben igaz is, hiszen a napló lapjairól egy olyan férfi képe tárul elénk, akit a többiek szeretnek, megbecsülnek. A látszat ellenére mégis azt olvassuk, hogy számtalan esetben szinte menekül a társaságból. Olyankor látjuk ezt leginkább, amikor a társaság mulatni kezd. Ekkor már nem érzi jól magát. Szeptember elején egy olyan lakodalomba hivatalos, ahol a párt ő adta össze, ide sincs kedve menni, mert nem kártyázik, nem 31 Uo., 322. 32 Uo., 328. 33 Uo., 6. 126 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
