Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK PATAKRÓL - Fórizs István: Vályi Pál egyházi szolgálatai személyes naplója alapján
Vályi Pál egyházi szolgálatai személyes naplója alapján iszik, nem is táncol. Mint megjegyzi, nincs is kiért mennie.35 Pedig, ahogy írja, hajdan ő adott helyet a víg társaságoknak, álmatlan töltött egész éjjeleket. A korhelységben senki nem tudta meghaladni, az alkoholt jól bírta, a mulatságokat mindig utolsóként hagyta el. A napló írásának idején már kerülte az ilyen alkalmakat, sőt, utálja a vígságot, és ha lehet, akkor megszökik a társaságból. Összegzés Összefoglalásként hadd elevenítsem fel a fent leírtakat. Első lépésként megismertük a forrást, Vályi Pál naplóját. Ezután bemutattam a naplót mint irodalmi műfajt. Ennek alapján ki kell emelni, hogy a napló jelentősége abban rejlik, hogy a jövő ismeretlen számára, ezért a mának él, ennél fogva pedig a valós, megtörtént események feljegyzése a legfőbb tulajdonsága. Ezt követően bővebben olvashattunk Vályi Pálról, egy kevesek által ismert, ám nagyszabású személyiségről. Végül a napló segítségével elénk tárultak mindennapjai úgy, ahogyan azokat ő mint lelkipásztor megélte. A gyülekezetben végzett szolgálatait rendkívül szűkszavúan írja meg. Egy-két alkalommal említi a prédikációjának a textusát, esetleg a prédikáció vázlatpontjait. Ezek a beszámolók csupán pár oldalt tesznek ki ebben a kötetben. Ez a pár lap a 352 oldalas naplókötethez mérten valóban elenyésző mennyiség. Az is bizonyos, hogy annál több szolgálatot kellett végeznie, mint amit a naplóban is megírt, és ennek is csupán töredéke az, ahol konkrétumokat is megtudhatunk a szolgálatait illetően. Ennek az az oka, hogy itt elsősorban nem a lelkész-Vályi Pál mindennapjait olvashatjuk. Ha a szolgálatairól szóló pár oldalt kivesszük, akkor egy teljesen átlagos polgárt fogunk látni. Egy olyan napló van tehát előttünk, amely írójának érzésvilágát hivatott elsősorban megjeleníteni. Nem egy nagy és fontos személy mindennapjaiból láthatunk jeleneteket. Nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy esetünkben egy egyszerű, hétköznapi fiatalember problémáit, kérdéseit, útkeresését követhetjük nyomon. A Sárospatakról elszakadt, fiatal lelkipásztor számára segítséget nyújtott, hogy a Kollégium elhagyásával jelentkező traumát képes legyen feldolgozni. Ez a probléma tehát nemcsak napjainkban, hanem már a 19. században is létező jelenség volt. Ennek kezelésében szolgál kvázi terápiás eszközként számára a napló. A naplóírás másik célja, hogy a Patakhoz képest ingerszegény kulturális környezetben vidéki értelmiségiként élhessen. Ebben dokumentálja levelezését, fordításait, olvasmányélményeit, valamint ez a napló az egyetlen hű társa elmélkedéseiben. Ezen keresztül teljesedhet ki reformkori vidéki értelmiségiként úgy, ahogyan az őt körülvevő környezetben arra nem volt módja. Munkámat azzal a jelmondattal kezdtem, amellyel Vályi is megkezdte a naplóját, hadd zárjam azzal, mellyel ő e kötetet óév utolsó napján, éjszaka zárja: „És te ember, ki az időben élsz, és az évekkel együtt futod pályádat — te ember! emlékezz meg múlandóságodról!”36 35 Uo.,8. 36 Uo., 352. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 127
