Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Bagdy Emőke: "Isten ott is jelen van..." Reflexiók Kodácsy Tamás tanulmányához

VITA: ÖNGYILKOSSÁG

Bagdy Emőke

„ISTEN OTT IS JELEN VAN..."*

* Reflexiók Kodácsy Tamás tanulmányához

Az írás első mondata drámai „felütés”, már sejthető, hogy súlyos mondanivalót hordoz. Egyvégtében végigolvastam, nem tudtam letenni. Erősen bevonódtam, hiszen hitéletet élő, gyakorló református pszichológus vagyok. Van gyülekezeti közösségem, oda tartozásom, egyszersmind gyakorló klinikus pszichológusként és pszichoterapeutaként dolgozom. Számtalan krízisben voltam kísérő, az életre irányuló bátorságot, akarást, hitet és az élet értelméhez visszatalálást segítő „krízisterapeuta”.

Nézőpontom optikája azonos hívő és pszichológusi mivoltomban. A hívő ember identitása és a szakember tapasztalata, álláspontja egybefonódik. Nagyon nehéz azt az egyházi állásfoglalást követnem (nem is tudom, nem is akarom), hogy az öngyilkosság súlyos bűne az elkövető kiközösítésével, direkt vagy közvetett megbélyegzésével, netán kizárásával, de mindenképpen elítélésével jár. Ezt sem hitéleti, sem szakmai szempontból nem tudom elfogadni.

Tiltakozik a lelkem a kegyelem emberi kézbevétele és az ítélet emberi jogának vindi- kálása ellen. Gyenge volt az elkövető a hitben? Nem birkózott meg Istennel való kapcsolatában a lelki helyzetével? Megbocsáthatatlan vétket követett el? Ha igazán hisz Istenben, akkor ezt nem tehette volna meg? Vajon ha „Isten nevében” foglal állást ily módon elítélőleg egy egyházi személy, lelkipásztor vagy más hívő ember, észreveszi-e a szerepzavart, amelyben önkényes feljogosítottsággal cselekszik Isten nevében „Istenként”?

Hitem szerint az öngyilkossággal vétkezünk minket életre szólító Istenünk ellen, hiszen nem vagyunk magunkéi. A kegyelmes Isten soha nem hagy el. Megszólal bennem a Heidelbergi Káté első tétele (Mi a te életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?), ezúttal csak kiemelést teszek a csodálatos üzenetből: „Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, éle2017 - 4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 97