Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Kodácsy Tamás: Ott is jelen van!
Kodácsy Tamás azért halt meg a Fiú értünk, hogy élhessünk (Jn 3,16). A kétségbeesésre mint halálos betegségre nem mondhatjuk, hogy nem halálos, és semmi mást nem mondhatunk, csak azt: nem nekünk kell meghalni, mert ezt Krisztus felvállalta értünk. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy azért nem kell öngyilkosnak lennünk, mert Krisztus már az lett helyettünk. Meglehet, Jézus többször is kiléphetett volna a koncepciós perből, ahol feláldozta magát, és bizonyos fokig kiprovokálta halálát. De éppen a Gecsemáné-kerti agónia (Lk 22,44) mutat rá világosan, hogy mindez nem öngyilkos szándékból, hanem az Atya akaratából történik. Nem Isten iránti engedetlenségből, hanem engedelmességből issza ki a poharat.15 Keresztyénként bennünket csak az különböztet meg az eltemetett öngyilkosoktól, hogy nekik volt egy befejezett öngyilkossági kísérletük, nekünk pedig csak befejezetlenek voltak, amelyeket gondolatban is elkövethettünk. Nehezen megállapítható, hogy az öngyilkos ember az utolsó pillanatokban vissza akart-e fordulni, és megbánta-e tettét, vagy egyáltalán nem jutott eszébe kapitulálni. Hozzá kell tennünk, hogy az utolsó milliszekundumok firtatásával abba a hibába eshetünk, hogy mindent ettől teszünk függővé, és az ember pillanatnyi lehetőségének kihasználásában látjuk meg az üdvösség zálogát, de ezzel megint csak Isten kegyelmét korlátoznánk. Egyetlen olyan öngyilkossági típus van, amely tudatosan számol a halálfélelemmel, és úgy lép a végzetes ösvényre, hogy lemond mindenről. Ez a sztoikus öngyilkosság, ahol az életből szabad a kijárat (patet exitus),16 és a bölcs ember addig él, amíg szükséges. Ezért mondhatjuk, hogy a keresztyénség legszorosabb szövetségese a sztoa gondolatvilága, és egyben legnagyobb vetélytársa is. Arthur Droge meggyőző érveket hoz egy lehetséges újszövetségi, sztoikus gyökerű öngyilkossági vágy mellett Pál apostolnál (Fii 1,22—26). A halál nyereségét (morti lucrum) valóságos alternatívaként veti fel az apostol, aki nincs konkrét életveszélyben, a fogságban ír, ahol Krisztust hirdeti, és meg van győződve a szabadulásáról. így nem csak költői kérdés ez: „melyiket válasszam?” (Fii 1,22) Arthur Droge bemutatja és elemzi a különböző lehetséges ókori öngyilkossági motívumokat (állammal szembeni kötelesség, tiltás, teljes szabadság, cinikus lemondás), de ezek közül igazán csak Szókratész indítéka és kitétele hozható párhuzamba Pál gondolataival.17 Ahogyan Szókratésznél, Pálnál is megjelenik a vágyódás a világban való szenvedés és gyötrelem hátrahagyására, valamint a halál utáni jobb állapotra, a Krisztussal való egyesülésre. Szókratész is tudatában van annak, hogy nem vagyunk a magunkéi („az istenek jószága vagyunk”), ezért „nem szabad megölni magunkat, mielőtt az isten olyan kényszerítő parancsot küld”.18 A tudatos lemondásban és szabadságban hagy egy fontos kitételt, amely a felülről jövő szükség, az ananké. Pálnál is ott van a szükség a földi életből való kilépésre, ám azt mondja: „miattatok nagyobb szükség van arra, hogy 15 Barth: i. m., 457. 16 Seneca, Lucius Annaeus: De Providentia, Hrsg. Basore, John, London, Heinemann, 1928.1.6.7 17 Droge, Arthur: Mori lucrum: Paul and Ancient Theories of Suicide, Novum Testamentum, Vol. 30., 1988/3, 263-286, 283. 18 Platón: Phaidón, Ford. Kerényi Grácia, in Platón összes művei I., Budapest, Európa, 1984,1019-1120.62B 90 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
