Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Kodácsy Tamás: Ott is jelen van!
Ott is jelen van! életben maradjak” (Fii 1,24). A tudatos, nem hiú, nem könnyelmű sztoikus öngyilkossági szükségnél a keresztyén etikában van egy nagyobb szükség: a másokért élés, a keresztyén koinónia. A másokért való élésben ragadható meg a sztoa keresztyén ellenvetése, amely Krisztus értünk adott áldozatában és a Szentlélek bátorító közösségében teljesül ki. Ugyanakkor ez a páli textus is rávilágít egy olyan fenyegetésre, amely különösen az individualizmusra hajló protestáns teológiában ölthet testet. Öngyilkosság és protestantizmus Emile Dürkheim, a neves szociológus 1897-ben írt könyvében (Az öngyilkosság) négy kategóriát különböztet meg a társadalmi integráció és a szabályozottság tükrében.19 Az egoista öngyilkos nem tudott a közösségbe integrálódni, az altruista ezzel ellentétben annyira erősen integrálódott, hogy közösségi igényből lesz öngyilkos. Az anómi- ás öngyilkosság valamilyen egyéni válságból, káoszból, szabályozatlanságból fakad, a kevésbé jellemző fatalista öngyilkosság pedig éppen a túlszabályozottságból. Ezen túl Dürkheim egy számunkra különösen fontos, megdöbbentő megállapítást is tesz. A különböző felekezetek között kimutatható különbség van az öngyilkos- sági arányban, ahol messze a protestáns vezet, megelőzve a katolikusokat.20 Az egoista kategóriában tárgyalja a magas protestáns arány okait,21 de később hangsúlyozza, hogy ezek a kategóriák nem kizáróak, sőt „különösen két öngyilkossági tényezőnek van egymás iránt speciális affinitása, az egoizmusnak és az anómiának”,22 ami gyakorlatban annak a ma is jellemző protestáns állapotnak a végletes kiéleződése, hogy valaki egyszerre van bajban, és egyszerre szakad el a közösségtől, így nem tud segítséget kérni, mert a közösségben a problémája szégyennek minősül. Dürkheim felmérését megerősítik,23 de azt a következtetést többen is kétségbe vonják, hogy a magas protestáns öngyilkossági szám kizárólag a közösségi integráció alacsonyabb fokával magyarázható. Az integráció foka nem elég a magas protestáns arány magyarázatára, és felhívják a figyelmet a protestáns gondolkodás sajátosságaira, és a protestáns teológiai tételek szerepét kutatják a jelenség mögött. Sacha Becker és Ludger Woessmann azt a célt tűzték ki kutatásukban,24 hogy a közösségi integráción túl olyan protestáns teológiai vonásokat nevezzenek meg, amelyek még közrejátszhatnak a magasabb öngyilkossági számban. A protestáns individualizmusnak szerintük is komoly szerepe van, de ennek az individualizmusnak is meg kell találni a gyökereit. Feltételezésük szerint a protestáns-katolikus különbségben megjelenik a különböző kegyelemtan is, illetve a gyónás intézménye, ahol a 19 Dürkheim, Émile: Az öngyilkosság, Ford. Jőzsa Péter, Budapest, Osiris, 2003,321. 20 Uo., 154. 21 Uo., 154-176. 22 Uo., 315. 23 Dean, Dwight - Reeves, Jon: Anomie: A Comparison of a Catholic and a Protestant Sample, Sociometry, Vol. 25,1962, 209-212. 24 Becker, Sacha - Woessmann, Ludger: Knocking on Heaven's Door? Protestantism and Suicide, CESifo Working Paper Series, No. 3499,2011.06.28. URL: https://ssrn.com/abstract=1873875 Utolsó letöltés: 2018.02. 05. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 91
