Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - VITA: ÖNGYILKOSSÁG - Kodácsy Tamás: Ott is jelen van!

Kodácsy Tamás „Nem kell elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten olyan utakon, melyeket csak О ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges bűn­bánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el.”7 3. A Káté kiemelt részéhez több bibliai ige is kapcsolódik: „Öltsétek magatokra az Ur Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne” (Róm 13,14) „A bölcsesség látszatát keltik az önkényes isten- tisztelettel, az alázatoskodással és a test sanyargatásával, de nincs bennük semmi érték; csak az érzéki test kielégítésére szolgálnak.” (Kol 2,23) „Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: »Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!«” (Mt 4,7). Vegyük ész­re, hogy a hivatkozások nem bibliai öngyilkosságokra vonatkoznak, pedig tragikus, önkezével véget vető példák kézenfekvőek lennének, akár Saul (lSám 31,4), akár Ahitófel (2Sám 17,23), akár Zimri (lKir 16,18), akár Júdás (Mt 27,5) halálában. Az igék a kísértésre mutatnak rá, amely a páli levelekben egy érzéki, életet habzsoló magatartástól óv, miszerint az élet könnyelműen eldobható lehet, és sokkal inkább az augustinusi korai keresztyénség kontextusára mutat vissza. Ez nem az összeom­lott életű, bajba jutott ember kiáltása, hanem éppen ellenkezőleg: az unatkozó vagy züllött ember élettagadása. Máté evangéliumában pedig gőgből fakadó istenkísér­tésről van szó, amikor a Sátán azzal kísérti Jézust, hogy vesse le magát a templom tetejéről, úgysem eshet baja. De itt sem egy kétségbeesett, reménytelen helyzetben lévő emberről van szó. Összefoglalva azt láthatjuk, hogy ha a HK 105 feleletének rövid betoldását az öngyilkosságra vonatkoztatjuk, akkor is többre van szükségünk annak a megválaszo­lásához, hogy megbocsáthatatlan bűn-e az öngyilkosság. Azért is, mert többféle ön- gyilkosságról szólhatunk, amely az üdvösség nézőpontjából is differenciálhat. Beszél­hetünk az önfeláldozó öngyilkosságról (pl. Dugovics Titusz), a társadalmi elváráson alapuló öngyilkosságról (pl. japán harakiri, hindu sati), a szégyentől vagy kudarctól menekülő öngyilkosságról (Ahitófel), vagy a sztoikus öngyilkosságról (Szókratész tu­datos lemondása az életről). Maga Augustinus is bizonytalan néhány esetben a végső verdiktet illetően. Kizárhatók-e az üdvösségből a keresztyénüldözések idején az erő­szaktevők elől folyóba menekülő szent asszonyok? „Hátha ezt nem emberi tévedésből, hanem isteni parancsból, nem tévelyegve, hanem engedelmeskedve tették.”8 Kárho­zatra kerül-e az erőszak szégyene miatt az öngyilkos Lukrécia? „Egyáltalán nem lehet kimenekvést találni e kérdéssel kapcsolatban.”9 Vagy pokolra kerül-e a nagy Sámson, aki öngyilkos halálával (Bír I6,26kk) Isten parancsának engedelmeskedhetett?10 Az öngyilkosság elleni érv morális vagy ontológiai? Vitatható, hogy az öngyilkosság lezárható-e a hatodik parancsolat körében. Az első kőtábla az Istennel való kapcsolatunkról, a második kőtábla a felebarátainkkal szem­7 Uo„ 2283. 8 Szent Ágoston: i. m., 1.26 s Uo„ 1.19 10 Uo„ 1.21,1.26 88 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4

Next

/
Thumbnails
Contents