Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: A református egyházjog - történeti megközelítésben
A református egyházjog - történeti megközelítésben »minden jog forrása az egyházban a gyülekezet«. ...A XIX. századi liberális demokratizmus és parlamentarizmus szelleme, mint mindenütt a világon, Magyarországon is nagyban hozzájárult a presbiteri rendszer bibliai alapgondolatainak elhomályosí- tásához, illetőleg más, nem az Igéből eredő és eredetileg nem is egyházi vonatkozású koreszmékkel (népjog, népképviselet stb.) összetévesztéséhez... A presbiteri rendszer semmiféle modern képviseleti demokráciával nem azonos... A presbiteri rendszerben a Kijelentés alapján berendezett Krisztus-uralom van, a demokratikus és képviseleti rendszerben a természetjogi észelvek alapján berendezett népuralom. A presbiteri rendszer nálunk igazi népszerűségre a XIX. század negyvenes éveitől jutott, de azért, mert akkor már mindenütt összetévesztették a népképviselettel és az óhajtva várt modern parlamentarizmus zászlóvivőjét látták benne. (Ennek a gondolatnak Medgyesi Pálnál még a leghalványabb rezdülését sem lehet megtalálni.) Ez a körülmény volt annak a sajnálatos oka, hogy a presbitérium, amely Kálvinnál és a klasszikus presbiteri-zsinati egyházalkotmányokban a jó értelemben vett, azaz szellemi és erkölcsi arisztokrácia megtestesülése volt, a mi egyházunkban a rossz értelemben vett, vagyis erkölcstelen és szellemtelen demokratizmusnak lett melegágyává.”28 Kováts J. István 1948-ban azt írta, hogy a XVIII. századi felvilágosodással előtérbe nyomuló természetjogi felfogás termelte ki és tette uralkodóvá a XIX. század derekára azt a felfogást,29 hogy a presbiterek nem Krisztus kiválasztottjai, hanem a gyülekezet, újabb elnevezés szerint: az egyházközség megbízottai, az egyháztagok képviselői, mely felfogásban szerinte két tévedés is van. Az első az, hogy az egyházi hatalom birtokosa az egész gyülekezet, a másik pedig az, hogy a presbiterek a gyülekezet képviselői.30 Kováts J. István szerint csak a presbitérium kormányoz, s ők nem a gyülekezet megbízottjai, hanem Isten kiválasztottjai. Szerinte az egyházközségi közgyűlést mint az egyházalkotmány alapelveivel ellenkező intézményt - a választások és a legsúlyosabb fegyelmi ítéletek kivételével - mielőbb meg kell szüntetni. Láthatjuk tehát, hogy az egyházjog még művelőik által sem sokra becsült területe a református egyház tudományos életének. Az kétségtelen, hogy a kálvinizmus minden szuverenitást Istenre ruház, Kálvinnál csak Isten a szuverén, minden hatalom hozzá képest viszonylagos. Bár igaz az, hogy Medgyesi Pálnál a feudális fejedelem udvari papjánál nem találunk népképviseleti, népszuverenitást feltételező és a presbiteriánizmust ily módon megalapozó tételeket, találunk viszont Althusiusnál,31 aki a kormányzatra úgy tekintett, amelynek eredete 28 Ifj. Révész Imre: Presbiteri rendszerű-e a magyar református egyház?, Theológiai Szemle, 1935/1-6, 135— 137. Az általa hivatkozott Medgyesi Pál (1604-1663) I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, majd az ő halálát követően Lórántffy Zsuzsanna udvari papja, a magyarországi puritánizmus képviselője. 29 Kováts J. István itt nyilvánvalóan a népszuverenitásra gondol mint analógiára. 30 Kováts J. István: i. m., 261., Fazakas Sándor: „Új egyház felé?", DissertationesTheologicae4., Debrecen, 2000, 139. A gyülekezet és az egyházközség következetes elkülönítése éppen a látható és a nem látható egyház megkülönböztetéséhez igazodik. A gyülekezet a nem látható egyház közösségét, az egyházközség pedig a látható egyház megjelenési formáját jelöli következetes terminológia használata esetén. 31 Johannes Althusius (1557-1638) 1603-ban megjelent Politico című művében foglalta össze a kálvinizmus korai politikai tanait. Althusius, Johannes: Politico, Methodice Digesta, Atque Exemplis Sacris et Profanis lllustrata,t603. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 77
