Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: A református egyházjog - történeti megközelítésben
Szathmáry Béla Ez a kettősség az egyház jogi szervezettségének szükségessége vagy szükségtelensége vitájában végighúzódott és -húzódik a reformáció egész történetén, s tart mind a mai napig. A református egyházak történelmi fejlődésük során kétfajta, egymástól jól megkülönböztethető utat jártak be, így ezen fejlődés alapján a református egyházakat két fő csoportba soroljuk: a kontinentális és az angolszász csoportba. A kontinentális egyházak véleménye szerint a látható egyházba beleszületünk, azaz keresztségtől függetlenül tagjai a joghatóságuk alá tartoznak, míg a XVIII. században kialakuló angolszász típusú egyházak az egyház társulati jellegét25 emelik ki, melynek tagjaivá az emberek önkéntes elhatározásuk folytán válnak. Ebből következően a kontinentális típusú egyházakat a kötelező egyháztagság, az egyház terheinek kötelező viselése, míg az angolszász típusút és az utóbbi évszázadokban ehhez a típushoz hasonló elveket valló szabadegyházakat az önkéntes csatlakozás, az egyház terheinek viselésében pedig az önkéntes hozzájárulás jellemzi. A természetjogi iskola szerint az intézményes egyház az emberek szabad egyesülése útján jön létre. Rieker szerint a kálvini egyházban az egyesületi jelleg a meghatározó. Rieker ezt formai okokra vezeti vissza, amikor állítását azzal kívánja igazolni, hogy maga Kálvin és a hitvallások hány esetben nevezik az egyházat társaságnak, soci- etasnak.26 Boleratzky Lóránd Holsteinre hivatkozással úgy fogalmaz, hogy az egyház a résztvevők szabad elhatározásán alapuló közösség, amely nem szentségi vagy metafizikai elkülönülésen alapul. Majd Hollra hivatkozással kijelenti, hogy „Luther mind a népegyházat, mind a szabad egyházat akarta. A népegyházról vallott felfogását az Ige legyőzhetetlen voltára, míg a szabad egyházról vallott nézetét a személyes lelkiismeret követelésére alapítja.”27 A XX. század közepén Szentpéteri Kun Béla sem fogadta el az egyház egyesületi jellegét. Álláspontja szerint az egyetemes egyház (a nem látható, teológiailag tételezett egyház) esetében az alapított jelleg a meghatározó. Az egyháznak ebben az értelmében jogilag értékelhető tagsága nincsen, hiszen Krisztus testévé isteni elhívás alapján válunk. Ez az egyház nem szűnhet meg. Azonos állásponton áll Révész Imre is, de ő kiterjeszti ezt a látható, jogilag szervezett egyházra is. Kálvinra hivatkozással vallja, hogy az egyház a földön is nem csak a mennyben kizárólag Krisztus fősége alatt tartozik élni. Következésképpen tagadja az egyetemes papság mint egyházkormányzati alapelv azon tartalmát, hogy a látható egyházban a kormányzati hatalom a gyülekezet tagjait illeti meg, s a tisztséget gyakorló testületek és tisztségviselők legitimitását innen eredeztethetjük. „Szó sincs arról az igazi kálvini egyházalkotmányban, hogy 25 A társulási jelleg alapját a Genfi Káté teológiai egyházfogalmára vetíthetjük vissza, amely így szól: „Ecclesia est societasfidelium, quos Deus ad vitám aeternam praedestinaviť'Az egyház azoknak a híveknek a társasága, akiket Isten az örök életre predestinált. Kálvin János: A genfi egyház kátéja 1545, in Kálvin János kisebb művei, Ford. Czeglédy Sándor, Pápa, Magyar Református Egyház kiadása, 1912,21. 26 Rieker, Karl: Grundsätze reformierter Kirchenverfassung, Leipzig, 1899, 71. idézi: Szentpéteri Kun Béla: Kálvin egyházalkotmánya, Debrecen, Hegedűs és Sándor Könyvkereskedés, 1906,16. 27 Boleratzky Lóránd: A magyarországi evangélikus egyház alkotmányának kialakulása, in RAcz Lajos (szerk.): Felekezeti egyházjog, i. m., 169. 76 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
