Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: Az egyház büntető igazságszolgáltatásának elméleti megalapozása

Az egyház büntető igazságszolgáltatásának elméleti megalapozása

A bírói hatalom, összefoglalva tehát, „az Isten törvényének megtartására szolgál, a kulcsok hatalmából származik, a tiszta erkölcs fenntartására, a jórend és a fegyelem szeretettel biztosítására, a vétkeseknek szelíden, de kellő szigorúsággal megbüntetésére irányul”.10 Jelenti további a közigazgatási ügyeket, amelyeket törvény rendel bírói útra terelni, illetve egyéb felelősségi ügyekre vagy bírói oltalmat igénylő ügyekre. (Azt még érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon az 1881. évi törvény állított fel külön bírói szerveket, amelyek azonban szoros kapcsolatban állnak az egyház igazgatási szerveivel.)

Novák István az egyház bírói hatalmát két részre osztja: lelki és jogi aspektusra. Mint lelki hatalom a kulcsok hatalmára vezethető vissza (Máté 16,17-19; Máté 18, 15-20), amelyet Kálvin az egyház bírói hatalmával azonosít, hiszen mindenképpen szükséges az egyháznak törvénykezési hatalmat biztosítani a fenti igehelyek alapján. „A kulcsok hatalma mint bírói hatalom olyan lelki tényező, amelyet Krisztus azzal a céllal adott az anyaszentegyháznak, hogy azzal az egyház tagjait fegyelmezze, az Ige hatalmával, tehát kétségkívül hatalmi erővel és eszközökkel igazítsa. Ez a hatalmi erő és ezek a hatalmi eszközök azonban ebben a vonatkozásban csupán lelki hatalmat jelentenek. Ekként a bírói hatalom mint spirituális hatalom s mint az Ige által gyakorolt lelki bírói hatalom jelentkezik.”11 Másrészről ez a hatalom szükségszerűen jogi jellegű is, hiszen az egyház mint szervezett közösség szükségszerűen rendet kíván tartani tagjai között, „rendező és igazságot tevő erejét”12 kifejezésre kívánja juttatni. Azt, hogy miért is elengedhetetlenül szükséges a jogi aspektus az egyházi bíráskodásban, dr. Ravasz László gondolatai13 nyomán így fejti ki Novák István: „Az egyház jogi bírói hatalmának létezése tulajdonképpen a lelki bírói hatalom bizonyos hiányosságára, alkalmatlanságára, illetőleg hatálytalanságára vezethető vissza. Ezt olyan értelemben kell vennünk, hogy az egyházi életnek számos olyan megnyilvánulása van, amelyre vonatkozólag az egyház lelki bírói hatalmának ereje teljesen hatástalan, alkalmatlan és hiábavaló. Lehetetlen ugyanis az egyházon belül az egyháztagoknak, — legyenek azok akár tisztségviselők, akár nem, - bizonyos bűnös cselekedeteit, mulasztásait és vétkességét, amelyek tárgyi és nem lelki valóságokban jelentkeznek, pusztán lelki fegyverekkel, lelki erőkkel, spirituális bírói hatalommal, amely tulajdonképpen az Ige erejének és hatalmának alkalmazása, megítélés alá vonni. Az egyház ugyanis nem csupán lelki közösség, hanem jogi szervezet is s ennek folytán a keretein belül jelentkező mindennemű visszaélés, minden eltérés a jótól, a helyestől, a törvényestől

10 Uo., 509.

11 Novak István: A protestáns egyházak perjoga, Miskolci Jogászélet, XIX. évfolyam, 1943/3., 42.. Letöltve http://mandadb.hu/ oldalról 2017. január 15. (37-50.)

12 Novak i. m., 43.

13 „Vannak tehát az egyháznak, az egyházi judikaturának olyan részei, amelyek nem oldhatók meg soha az úgynevezett pásztori, vagy spirituális fegyelmezéssel. Mert az, aki kárt okozott az egyháznak, aki hivatalos tisztségében hűtlenül járt el, aki egy megbízatásra, amelyet az egyháztól vett, méltatlannak bizonyította magát, bűnbánattal a maga cselekedetét jóvátenni nem tudja. Nem tudja jóvá tenni és nem tud mentesülni alóla egyszerűen azért, mert a bűnbánatot, az egyház láthatatlan fejével, a Krisztussal való viszonyunkat momentán ipso facto érzi, de a világgal és embertársainkkal való viszonyunkat a bűnbánat véglegesen nem rendezi, ott egy vezeklésnek, egy megtorlásnak és a következmények elhordozásának van helye." Dr. Ravasz László felszólalása a ref. zsinat 1928. évi május 14-i ülésén, idézi Novak: i. m., 43.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 63