Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: Az egyház büntető igazságszolgáltatásának elméleti megalapozása
Rácsokné Fügedi Zsófia és az igazságostól, olyan megtorlást kell, hogy vonjon maga után, amely mint erő és hatalom, tehát mint bírói hatalom nem elégszik meg a lelki fegyelmezés eszközeivel, — minthogy ezek a tárgyi valóság tényeire nem is alkalmazhatók, - hanem éppen e tárgyi valóságokhoz hozzáférendő és e tárgyi tényekben és nem lelki adottságokban jelentkező rosszat, helytelent, igazságtalant és törvényellenest jogi eszközök alkalmazásával, vagyis jogi bírói hatalommal ítéli meg.” A bírói hatalom jogi oldalát jelenti a kulcsok hatalmában megfogalmazott oldás és kötés, hiszen ez a jogilag szabályozott egyházi életben tud hatást kifejteni, a tárgyi valóság tényeire vonatkozik. Kálvin számos megállapítása is arra utal, hogy a kulcsok hatalma nemcsak a lelki, hanem a jogi bírói hatalom megalapozása is egyben; az egyház rendjének fenntartását célozza, jogi igazságszolgáltatást igényel. Novák István a bírói hatalom vizsgálatakor fontosnak tartja a bírói hatalom letéteményesének meghatározását, amely nem más, mint az egyházközség, lévén a protestáns egyházakban minden hatalom innen ered, így a bírói hatalmat sem lehet máshonnan származtatni. A többi bírói testület hatalma így származékos hatalom, de ettől még teljes értékű. A hatalom gyakorlásának pedig mindenképpen testületi formában kell megvalósulnia. A Magyarországi Református Egyház új alkotmánya (1928) című munkájában14 Novák István elismeri, hogy igen nehéz a pásztori funkciót a jogi szabályozásban érvényre juttatni, hiszen lelki vonatkozású jogszabályokat megfogalmazni nem egyszerű feladat, általában egyik vagy másik irányba billen a mérleg nyelve. Az 1928-ban megnyílt zsinat a fegyelmi ügyek vonatkozásában megbirkózott a feladattal, s érvényre juttatta a bűnössel szemben is megnyilvánuló szeretetet (egyháztag négyszemközti megintése), de ugyanakkor szigorú, megtorló jellegű büntetéseket is előír (temetési szertartás megtagadása). A megtorló jellegű intézkedések meghozatala azért vált szükségessé, mert az egyház ereje és tekintélye meggyengült, a lelkipásztorok erkölcsi színvonala csökkent. Az egyházban a közigazgatási és a bírói funkció szétválasztását fontosnak tartja, de „felhívja a figyelmet a paritás szükségességére és fontosságára azzal, hogy az egyházi vétségek százszázalékosan nem határolhatok el dogmatikai vonatkozásoktól, ennélfogva hitelvi megnyilvánulásokkal átszőtt kérdéseket nem célszerű kizárólag tisztán jogászokból álló törvényszékek elé utalni. Egyben azonban mint tényt rögzíti, hogy a református egyház gyakorlata eddig is arra irányult, hogy az egyházi törvényszékek világi oldalán lehetőleg jogvégzett embereket alkalmazzon.”15 Kováts J. István kifejezetten hangsúlyozza a fegyelmezés fontosságát, alátámasztva azzal, hogy az jelentős szerepet töltött be az ősegyházban és Kálvinnál is, az egyházfegyelem tulajdonképpen az igaz egyház ismertető jele. A fegyelmezésnek mindenképpen a Biblián kell alapulnia, és inkább nevelői célzatúnak kell lennie, mintsem megtorlónak: „nem a jogi, hanem a nevelői és missziói szempontokon van a hangsúly. A nevelői célzatnak sosem szabad belőle hiányoznia. Kálvin épen ezért helyteleníti a régi egyházfegyelem túlságos szigorát, mert abban a megtorlás és a meg,4 A Magyarországi Református Egyház új alkotmánya, Miskolc, Ludvig István Könyvnyomdája, 1936. 15 SzathmAry Béla: Novák István egyházjogi tevékenysége, letöltve a www.srta.hu oldalról (2017. január 15.). 64 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
