Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kusnyír Éva: "Első volt, aki segélykérésünk szavát meghallgatta, koronás királyunk, I. Ferencz József". Az alsó-mérai református templom építésének története

Kusnyír Éva

ződésen kívül csinálták, a hívek utólagos kívánságára. Szintén elkészült kőből és téglából az „egyszerű, de csinos kathedra” is. A régi templom több helyen leomlott kőkerítését kijavították, az utcafront felől pedig kőoszlopokat állítottak, melyre lécből készült „stakétli” kerítést húzattak. A templom belső festését a korstílusnak megfelelően klasszicizáló elemekkel, márványutánzással és oszlopmintákkal Kóhn József miskolci festő készítette, 60 forintért. Beállították a vörösfenyőből készült, natúr színben hagyott ajtókat, betették az ablakokat, melyekben felül színes, alul vastag, fehér matt üveg van. Az építkezésnek emléket állítandó, a templom keleti végén, közvetlenül az ablak felett elhelyeztek egy az építés évét jelző márványtáblát. Ezzel a templom belseje is elkészült — már csak a belső berendezés hiányzott. Mivel a régi templomból nem maradt faanyag, a székek alá talpfának tölgyfa gerendákat hozattak Simáról. Októberben az ácsok ezeket kifaragták, kiszabták és beállították, így az asztalos által már tavasszal elkészített 27 darab, sötét meggyszínre festett széket (padot), illetve a karzatot könnyen be tudták állítani. Ezzel elkészült az alsó-mérai református templom.

Ami a költségvetést illeti, Hallgató János lelkész erről is pontos értesítést tár elénk. Az összes kiadás 2169 forint és 8 korona volt.40 A nem várt kiadások 327 forint adósságot okoztak az alsó-mérai gyülekezetnek, amelyet a hívek részletenként törlesztettek évről-évre. Az új templom elkészülte után már csak annak ünnepélyes felavatása volt hátra.

Az új templom felavatása

A templomépítés csúcspontja a templomavatás volt, mely a szakrális elemek ívének is csúcsa egyben. A liturgiái aktusok sora, az éneklés, imádság, prédikációk és az úrvacsoraosztás egyértelműen az esemény ünnepi és szakrális voltát jelzik számunkra. Ezzel az ünnepéllyel vált funkcionálissá az épület, betöltve templomi szerepét. A templom avatására 1893. november 12-én került sor, ami szinte népünnepélynek számított nemcsak a faluban, de a környező településeken is. Az ünnepi előkészületek ugyancsak jól példázzák a templomavatás hétköznapi időn kívüli voltát. A templom avatásával párhuzamosan a mérai református családok saját házaikat is — ha úgy tetszik, alapvetően profán térként — felkészítették az ünnepi alkalomra, ezzel kiterjesztve a templomavatás ünnepi időpillanatát térben is.41

40 „Hogy miféle kiadásaink voltak a templomépítés körül: az megtalálható részletesen azon gondnoki számadásban, mely ugyanebben az egyházi jegyzőkönyvben van a 66,69,71 és 71 -ik lapokon bevezetve. Ide csak a főbb tételeket láttam szükségesnek beiktatni.

'. 22 négyszögöl kőért fuvar nélkül fizettünk = 152 frtot.

2.20.000 db tégla

______________________= 100 frt.

3

. Mészért két ízben____________________= 133 frt.

4

. Faanyagért________________________= 432 frt.

s

. Molnár Mihály építőmesternek_____ = 500 frt.

6

. Az ácsoknak________________________= 170 frt.

7

. Az asztalosoknak___________________= 288 frt.

A

z összes kiadás 1893. decz. 31-ig 2169 frt és 8 kr volt."

41 „Alsó Mérae napra ünnepi színtöltött, s különösen a ref. családok nagy készülődéssel, külső belső tatarozással ékesítgették a megelőző héten házaikat és udvaraikat s igaz magyar vendégszeretettel várták rokonaikat, közel és távolban lakó ismerőseiket az ünnepélyre. És nem is készülődtek hiába. A szentelés napján

56 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4