Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kusnyír Éva: "Első volt, aki segélykérésünk szavát meghallgatta, koronás királyunk, I. Ferencz József". Az alsó-mérai református templom építésének története

Az alsó-mérai református templom építésének története

A meghívott vendégek, lelkészek és tanítók körülbelül tizenöten a felső-mérai parókián gyülekeztek, és kocsikon mentek el délelőtt fél tízre az alsó-mérai templomhoz. A falu közepén a hivatalos vendégek leszálltak, megszólaltak a harangok, és az ünneplő tömeg az „Örül a mi szívünk” kezdetű, 122. énekeskönyvi zsoltár éneklése közben vonult az új templom elé. A zsoltár szövege a kitüntetett időpillanathoz kapcsolódik, és maga az éneklés is szakrális aktusként volt jelen. A helyszínen az egyház- község gondnoka, Benke János rövid beszéd kíséretében átadta a templom kulcsát az Abaúji Egyházmegye küldöttének, Antalfy László helyettes esperesnek. Ö kinyitotta a templom ajtaját, majd a hivatalos vendégek elfoglalták helyüket, azonban a sok érdeklődő miatt nem mindenki fért el a kis templomban.* 42 Ezután közös ének következett, majd Antalfy László imádsága után Kovács István baktai lelkész ünnepi prédikációja hangzott el. A kint lévő tömegre való tekintettel ott is volt prédikáció, Hörcsik Lajos vilmányi segédlelkész által. A prédikáció után úrvacsorát osztott Hallgató János mérai református lelkész, kint pedig ugyancsak Hörcsik Lajos végezte ezt a szolgálatot. A templomi ünneplést gyülekezeti ének zárta be.

Az ünnep szakrális része ezzel véget ért, profán részről azonban folytatódott. A papi és tanítói kar megjelent tagjai ismét Felső-Mérán gyűltek össze, hogy „igaz magyar szokás szerint áldozzanak a barátságnak is”. Hallgató János egy fohászszerű összegzéssel zárja az alsó-mérai református templom építési körülményeinek leírását, mely mint liturgikus elem az imádság és áldáskérés írásbeli alternatívájaként értelmezhető.43

IV. Összegzés

Szent és profán, ünnepi és hétköznapi fonódik össze az alsó-mérai református templom építésében. A templom mint megszentelt kultuszhely kiemelkedő helyet kap mind a gyülekezet, mind a falu életében — térben és időben egyaránt. Térben való elhelyezése Alsó-Méra egykori központjában, egy összehordott dombon jelzi számunkra a templom és ezáltal a vallás kiemelt szerepét egy lokális közösség keretein belül.

Az 1893-ban felépített alsó-mérai templom építésekor profán és szakrális elemek találkoztak; megszentelődtek, ünneppé váltak hétköznapok. A közösségi összefogás gyülekezeti, községi és felekezeti határokat, illetve óceánokat átívelő példáját örökítette meg Hallgató János református lelkész 1894-es leírásában.

A régi templom használhatatlanná nyilvánítása profán épületté tette azt, de a helyet, ahol állt, nem. Az új templom építése során felmerült kihívások emberi, profán kihívások voltak, melyeken a hit nyújtotta reménység vezette át a lelkészt és a gyülekezetét egyaránt. A különböző munkafázisok előrehaladtának megünneplése

a közelben fekvő községek lakói, nem száz, de ezer számra, jöttek el, úgy hogy Felső és Alsó Mérán nem volt ház, nem még a katholikusok között sem, hol vendég ne lett volna; egyes alsó-mérai ref. családnál 20-25 szekér vendég is volt."

42 „A nép legnagyobb része, bár tolongott befele és csak csendőri ellenállás mellett volt visszatartható, kint maradt a templom előtt és az útczán s tűrte állhatatosan a kemény hideget és metsző szelet."

43 „És most bezárom e történetet azon imaszerű kéréssel: hogy a mindenható Isten fedezze be védő szárnyaival ezt a templomot, hogy álljon az a századok folyamán, álljon, mint a hitbuzgóság és áldozatkészség tanújele; álljon, mint az igaz vallásosság és tiszta erkölcsiség őrhelye!"

2017 - 4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 57