Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kusnyír Éva: "Első volt, aki segélykérésünk szavát meghallgatta, koronás királyunk, I. Ferencz József". Az alsó-mérai református templom építésének története

Ku sny ír Éva

közül — elsősorban a faanyagból — meg akarták menteni, amit lehet, ez azonban az árvizes időben történő téglaégetés miatt nem sikerült.33

A paticsfalak lebontása után a kőfundamentum felszedéséhez fogtak hozzá, azonban ez meglehetősen mélyen volt a földben. Ennek magyarázata az lehet, hogy a patakparton épült régi templomdombot összehordták, és ennek megerősítésére mély alapzatot kellett készíteni. Mivel az alapzat kövei nagyon mélyen helyezkedtek el, nagy részét meghagyták a földben, hogy a part jobban meg legyen támasztva és erősítve. A templom elbontása egy érdekes meglepetéssel is szolgált: a munkások egy altemplomra vagy kriptára leltek az alapzat köveinek kiszedésekor.34

Az új alsó-mérai templom felépítése

1893 júniusának elején az építkezést vezető mester, a templom tervezője, Molnár Mihály kimérte az új templom helyét. Ez bár a régi templom helyével majdnem egybeesett, 3-4 méterrel messzebbre került a patak partjától, ugyanis annak közelsége a régi templomnál problémát jelentett. A lelkész leírása természetesen nem csak a régi templom pontos bemutatását tartalmazza, hanem az új templom pontos paramétereit is.35 Ezek a méretek a tervrajzzal együtt szerződésbe voltak foglalva; a terv pontos kivitelezését pedig a megjelölt személyek ellenőrizték.

1893. június 2-án történt az új templom alapkőletétele, azonban egyházi szertartás ekkor nem volt. Az alapkőletétel mint esemény nem tekinthető szakrális aktusnak, hiszen nem voltak közben liturgikus elemek. Ez arra vezethető vissza, hogy az alapvetően puritán protestantizmus elvi alapon nem fektet nagy hangsúlyt a külsőségekre. Ezzel szemben a jelenlévő gyülekezet lélekben és szívben történő örvendezése jelzi számunkra a jelenet fontos voltát.36

Az alapkő letétele után következett magának az alapnak elkészítése. A munka közben váratlan nehézséggel kellett szembesülnie a templomépítő gyülekezetnek.37 Tekintve, hogy a domb, melyen a templom állott, nem természetes keletkezésű volt,

33 „Sok jó erős tölgyfa gerenda és szarufa került ki az ócska templomból, melyeket az új templomhoz fel lehetett volna s fel is akartunk használni; de a téglaégetés a mely oly szerencsétlen árvizes időben történt, hogy az erdőre öles fáért egyáltalában nem lehetett menni, a sok jó tölgyfát mind megemésztette. A zsindely, a deszka és a templomi székek, korhadt, szúette hasznavehetetlennek bizonyúltak, legfelebb csak tüzelésre volt alkalmas. Ennek is nagyobb része a téglaégetéshez szállíttatott."

34 „A régi templom alatt, a délnyugati részen az útcza felől, egy az egész templomon csaknem keresztül húzódó nagy üregre, sírboltra találtak az emberek, melyben 25-30 szerfelett nagy növésű emberi csontmaradványok, hatalmas koponya és lábszárcsontok voltak, ki tudja, hogy mely idejéből az elmúlt századoknak. Nagy sajnálatomra én nem voltam jelen ezen sírbolt felfedezésénél és kibontásánál s már akkorra, mikor tudomásomra jutott a dolog, a talált csontokat az alsó méraiak el is ásták újból a templom mellett a földbe."

35 „Az új templom átmérője hosszában, kívülről, vagyis a falak vastagságát is beleszámítva, 12 méter és 60 c/m; szélességében 7 méter és 40 c/m A falak magassága a földtől 5 méter, vastagsága 60 c/m"

36 „Egyházi szertartás, az alapkő letételénél nem tartatott, mely ily külsőségekben evangéliomi egyházunk sohasem gyönyörködött. Lélekben és szívben ünnepeltünk és örvendeztünk a megható jelenetnél; midőn láttuk, hogy megmozdult, és fokról-fokra feljebb emelkedett szemünk előtt a fal."

37 „Az alapárok mélysége ugyanis 90 c/m-re volt a szerződésben tervezve; de miután a domb, a melyen a templom épült, mint utólagosan kiderült, nem természetes part, de odahordott föld s így egészen parázstermészetű: ezen körülmény miatt az alapárkot több, mint 2 méter mélyre kellett leásni s ez a mély árok az anyagunknak a legnagyobb részét, de különösen az elkészített meszet csaknem egészen felemésztette."

54 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4