Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kusnyír Éva: "Első volt, aki segélykérésünk szavát meghallgatta, koronás királyunk, I. Ferencz József". Az alsó-mérai református templom építésének története
Az atsó-mérai református templom építésének története évében újabb adományok érkeztek, elsősorban három, Amerikában élő alsó-mérai egyháztag ottani gyűjtése által: 253, 91 és 207 forint a gyülekezet részére; továbbá 30 forint bársonyterítőre, az úrasztalára és a szószékre. Az alsó-mérai hívek szintén kivették részüket a templomépítés költségeinek fedezéséből, 124 forintot összegyűjtve, továbbá felajánlották, hogy az építkezés körül felmerülő szekeres és kézimunkát ingyen elvégzik, ami napi pár száz forint megtakarítást jelentett. Ugyanezt vállalták a felső-mérai gyülekezeti tagok is, illetve 80 forintnyi önkéntes adakozásból befolyt adományt is átadtak. Miután összegyűjtötték az építési költségek nagy részét, megkezdődhetett a konkrét munka. A mesterek szerződtetése, az anyagok beszerzése-a régi templom lebontása 1893. februárjában az alsó-mérai gyülekezet szerződést kötött a mesteremberekkel, oly módon, hogy a különféle munkatípusoknak megfelelő mestereket fogadtak egy vállalkozó helyett.32 A kőműves munkára egy fiatal, de szakképzett építkezési vállalkozót, Molnár Mihályt fogadták fel, aki az új templom tervrajzát és költségvetését is készítette. Az ácsmunkát két felső-mérai gyülekezeti tag, Szoboszlay Ferenc és Kecskés András vállalták magukra, illetve az asztalos munka is Felső-Mérán készült. A mesterek szerződtetése után következett a különféle építkezési anyagok helyszínre szállítása. 1892 januárjában és februárjában az abaújszántói kőbányából 22 négyszögöl terméskövet hordattak Alsó-Mérára, mely munka több mint 160 fuvart vett igénybe. Ebben a munkában nem csak a mérai lakosok és gyülekezeti tagok, de a cécei, devecseri, encsi és novaji református hívek is segítettek. Az 1893. év tavaszán a szendi erdőről tölgyfát szállítottak; Telkibányáról pedig a torony építéséhez erős, vastag kifaragott tölgyfagerendákax. Szintén 1893 tavaszán Alsó-Méra déli végén, a Ms Hernád bal partján 20.000 darab téglát égettettek ki alsó-mérai és encsi téglavető cigányokkal. Ez a munka azonban körülményes volt, sokáig tartott, és a téglák kiégetése sok fát felemésztett, mivel 1893 tavasza rendkívül árvizes volt. 1893. május 16-án Miskolcról vasúton 43 köbméter meszet szállíttattak, és a régi templom mellett, a Ms Hernád partján két nagy gödörben beoltották azt. Szintén májusban En- csről hazaszállították a Krausz Izráel fakereskedőtől vásárolt faanyagot, amely az állványokhoz, a tetőzethez és a toronyhoz volt szükséges. Volt azonban egy alapanyag, melynek beszerzése ingyenesen történt: durvább és finomabb homokot az „elfogott”, elkerített Ms Hernádból hányattak ki; illetve a falak simításához három máglyát is készítettek. A szükséges anyagok beszerzése után következett az építési helyszín előkészítése: vagyis a régi, használhatatlannak nyilvánított templom lebontása. A régi alsó-mérai templom lebontására 1893. május 30-án került sor. A bontást Molnár Mihály ácsmester vezetésével végezték, a gyülekezet és a falu apraja-nagyjá- nak figyelmétől kísérve. A régi templomból a még fel- vagy újrahasználható anyagok 32 „Azt gondolván, hogy ha több fáradsággal és gonddal lesz is összekötve, de az egyháznak kevesebbe fog kerülni: nem egy vállalkozót bíztunk meg az összes munkával, hanem külön mestereknek adtuk át a kőmíves, az ács és asztalos munkát. Az anyag beszerzést pedig magunkra vállaltuk az összes fuvarozással együtt.” 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 53
