Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kusnyír Éva: "Első volt, aki segélykérésünk szavát meghallgatta, koronás királyunk, I. Ferencz József". Az alsó-mérai református templom építésének története

Az alsó-mérai református templom építésének története

Az új templom felépítését elsősorban a felekezet megmaradása és a hitélet megerősítése generálta.29 De miért volt szüksége az alsó-mérai gyülekezetnek új templomra? 1890. december 19-én a szikszói járás főszolgabírája, Puky István megvizsgálta „az elavult és rozzant templomot, azt mint életveszélyes épületet hivatalosan bezáratta és a használattól örök időre eltiltotta”.

A régi templom a XVIII. században épülhetett, amikor az alsó-mérai gyülekezet még önálló egyház volt külön lelkésszel és parókiával. Pontos építési idejéről nincs adat az egyházi jegyzőkönyvekben. Hallgató János lelkész feljegyezte helyét, méreteit, külső-belső architekturális jellegzetességeit. A régi templom Alsó-Méra község közepén helyezkedett el, a Kas Hernád vagy más néven Bársonyos patak mellett, azonban túl közel annak partjához. Méreteit tekintve körülbelül 15 méter hosszú és 8 méter széles lehetett, magassága 5 méter körül volt, kőalapzata pedig 3-4 méter mély. A falak szerkezete erős tölgyfaoszlopokkal és gerendákkal összekötött patics fal volt deszka mennyezettel, melyen fedésként fazsindelyt alkalmaztak. A deszkameny- nyezet „tarka színre volt festve, nem éppen a templom komolyságához illő ízléssel”. Feltehetően festett kazettás mennyezetről volt szó a régi alsó-mérai templom esetében, s a XIX. századi ízlés, mely építészetében a vidéki klasszicizmus letisztult formáit preferálta, túl színesnek és komolytalannak tartotta a XVIII. századi mennyezetfestést. A református hitvallás elveit követve a legfontosabb belsőépítészeti elem, a szószék vagy kathedra is megtalálható volt a régi templomban. Ez ugyancsak fából készült, sötétkék színre festett, szűk és alacsony volt, és a templom délkeleti részén állott. A szószék fölött összetöredezett szószékkorona volt, „melynek csúcsán vérét marcangoló pelikán állott”, amely a református szimbolika kedvelt alakja. A szószék mellett volt a papi és tanítói közösszék, illetve szintén a templom keleti végén kialakított téren állott a fából készült úrasztala. A templom nyugati felén a sötétkékre festett, meglehetősen szúette templomi székek kaptak helyet, az északi oldalon az asszonyok, a déli oldalon a férfiak számára — ahogyan az még a XXI. században is bevett gyakorlat vidéki gyülekezetekben. A templom nyugati végén lévő bejárat fölött karzat volt, melyen a legények számára egy hosszú széket alakítottak ki — ez azonban olyan magasan volt, hogy a templom belmagassága miatt kiegyenesedni nem lehetett rajta. A régi templomnak tornya még nem volt, fából készült haranglábon helyezték el az egyház két harangját. Ez arra vezethető vissza, hogy II. József türelmi rendeletében engedélyezte a reformátusok templomépítését, torony nem kapcsolódhatott a templomhoz, csak haranglábat építhettek a templom mellé.30 A templomot kőkerítés vette körül zárás ajtóval, mely az új templom építésének idejére már sok helyen leomlott.

A régi templom állapotának figyelembevételével érthetővé válik számunkra az új templom építésének igénye. A használhatatlanná vált templom bezárás utáni állapotáról így ír a lelkész:

29 „Egy új templom építése a mi nagy szegénységgel küzdő ev. ref. egyházaink életében, mindig igen fontos

esemény. Jele és tanúbizonysága a hívek vallásos buzgalmának, áldozatkészségének, egyházuk iránt való ragaszkodásának s mint ilyen, méltó arra, hogy feljegyeztessék s az utódok számára buzdító és követendő példaképen megörökíttessék." ,

30 Németh Gábor Arpád: Modern templomok Magyarországon 1948-2005, OTDK dolgozat, 2005,14.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 51