Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez

Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez

Ágoston vitte a kultusztárcát. Ez a törvény birtokvételek esetében lehetővé tette új telekkönyvi jegyzőkönyv szerkesztését, és a telekkönyvi revízióval kapcsolatban felszólalási határidőt állapított meg, melyen túl a szerzett vagy jóhiszeműen gyakorolt, de újra el nem ismert jogok törlésre kerültek.53 Nem véletlen, hogy a katolikus klérus újabb rohamot indított annak érdekében, hogy illetményeit — ahogy már korábban is próbálta — 1855-ig visszamenő érvénnyel telekkönyvileg is biztosítsa. Trefort ekkor kettős helyzetbe került. A protestáns szuperintendenciák feliratára válaszul még 1880. március 10-én ünnepélyesen biztosította az 1791. évi XXVI. te. változatlan és teljes jogérvényét, Trencsén megye közigazgatási bizottságához intézett december 24-i rendeletében már szabad utat adott a canonica visitatiókra alapozott követelések betáblázhatóságának.54 Ennek megfelelő értelmű lett az a kultuszminisztériumi közigazgatási ítélet,55 mely két izraelita birtokossal szemben megállapította, hogy a canonica visitatio tanúsága szerinti párbér a birtokot terhelő dologi teher. Olajat öntött a tűzre, amikor Korányi Antal a jogesetet miheztartás végett három évvel később paptársai elé tárta. A kapi esperes-plébános egyrészt gúnyolódott a „szegény zsidók jogos igényein”, másrészt nyíltan kimondta, hogy a lelkészkedő katolikus papság tisztségéhez méltó megélhetését (úgynevezett congrua sustentatioját) Sáros megyében javarészt csak a hasonló módon behajtott lectionalek által sikerül biztosítani. Nem véletlen, hogy a Sáros megyei ügyvéd—evangélikus egyházi felügyelő ebben a környezetben nem tudott más javasolni a protestánsoknak, mint hogy a kedvezőbb törvényi környezet kialakításáig „úszniuk kell az árral”.56

Ebben a politikai helyzetben hozta meg a Magyar Királyi Kúria polgári osztálya 1885 végén két igen fontos, elvi jelentőségű és a protestáns közönséget kiváltképpen is érdeklő határozatát: 1.) Mindig a rendes bíróság illetékes annak eldöntésében, hogy megtagadott katolikus párbérkövetelés, illetve (kegyúri) lelkészi illetmény-kiszolgáltatás esetén a követelt lelkészi illetmény birtokhoz kötött dologi terhet (ónéra realia) vagy személyes járandóságot (ónéra personalia) képez-e. 2.) Ha az előbbi tényállás szerint előzetes döntésében a rendes bíróság saját hatáskörét állapítja meg, akkor azon körülmény, hogy a párbér a canonica visitatióban telkenként vettetett ki, nem teszi a járadékot dologi teherré.57

A Kúria precedensértékű ítélete egyébként alapvetően Timon Ákos jogi érvelésére vezethető vissza. A katolikus jogbölcsész a tridenti zsinat megfelelő határozatának a magyar jogra vonatkozó érvényét tárgyalta. Ha a kúriai ítéletben mellékszálnak is tűnik, Timon valójában a párbér természetén túl az egyházlátogatási jegyzőkönyvek mint közhitelű dokumentumok jogforrás-értékéről értekezik. E kettős tekintetből nagyon is világos, hogy 1.) a párbér a parochiális kötelékből indul ki; 2.) A visitatio

53 Az 1880. évi XLVI. te. 2-5. §-ok.

54 VKM 2311/1880-as elnöki szám, illetve VKM 34.834/1880. szám.

55 VKM 18.392/1881-es szám.

56 Dr. Sztehlo: i. m., 1051,1053.

57 A Magyar Királyi Kúria 31. számú határozatát idézi: [s. nJ: A párbér kérdésében, PEIL, 1885,1629-1630. A két evangélikus egyházat közösen érdeklős ügyekben kiküldött bizottság felterjesztése a kultuszminiszterhez, PEIL, 1907, 228.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 35