Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez
Kovács Kálmán Árpád jogaiban emancipált zsidóságra, mennyivel inkább vonatkoznia kell az 1848 óta recipált unitáriusokra, 1791 óta bevett görögkeletiekre és görög katolikusokra, valamint az 1606 óta elismert evangéliumi vallásfelekezetekre. Ebből a szempontból egy 1873. május 21-i határozat lett mértékadó.47 A felperes Sántha István római katolikus plébános a „visitatio Batthyániána” szerint neki évenként összesen 40 forint 50 krajcárral megváltható négy nagy mérőnyi gabonailletmény értékének megítéltetése iránt indított Hrobitsek János birtokos ellen a szenicei (Nyitra vm.) bíróságnál keresetet. Előterjesztése szerint ezt az előbb mindig fizetett járandóságot a birtokos az 1867. évtől fogva tagadta meg. Nevezett járásbíróság 1873. évi május hó 2-án kelt végzésével magát illetéktelennek mondta ki, és ezt a fellebbvitel is azzal az indoklással hagyta helyben, hogy a közadóbeli természettel bíró járadékok nem bírósági, hanem közigazgatási intézkedési hatáskörbe tartoznak. Az ügyet a protestáns közönség számára ismertető Fekete István ügyvéd és bártfai evangélikus egyházi felügyelő szerint egy új, általános érvényű és világos törvény meghozására lenne szükség.48 A telekkönyvezés egyik célja az volt, hogy a dologi hitelviszonyok biztosítását a nyilvánosság elvére alapítsa, vagyis hogy birtokvásárlás esetén a reménybeli új tulajdonos csak a telekkönyvből kitűnő tartozásokkal legyen kénytelen számolni. Az országos kataszteri felmérést 1855-ben az osztrák polgári törvénykönyv elvei alapján rendelték el. Jogérvényét a földadótörvény és a telekkönyvi törvény is fenntartotta.49 A gondot ezzel kapcsolatban az jelentette, hogy a telekkönyvi pátens kibocsátásakor még számoltak az ősiség törvényét megkerülő hallgatólagos jelzálogok intézményével. Bár ezek érvényét a rendelet csak bizonyos kivételes esetekre szorította, és nem is vette föl ezek közé a papság ágybérköveteléseit. Márpedig a Királyi Tábla egyik 1871-es ítélete50 csakis az anyagi és alaki jog szempontjából egyaránt megfelelő szerződéseket ismerte el jogérvényesnek.51 Eötvös József ebben a szellemben is járt el, rendelkezéseiben az egyházlátogatási jegyzőkönyvek jogbiztosító érvényét nem is ismerte el. Ez figyelhető meg azzal az esettel kapcsolatban is, amikor a szepesbélai evangélikusok az 1868. évi Lili. te. rendelkezéseire való hivatkozással az 1553-ban, 1573-ban és 1631-ben öntetett három községi harang ügyében hozzá fordultak. Ezeket a harangokat 1674-ig a katolikusok és az evangélikusok közösen használták. Az ezután következő canonica visitatiók, utoljára az 1832-es is azonban csak a katolikusoknak teljesítendő díjfizetés ellenében engedett evangélikus célokra harangoz- tatni velük. Eötvös méltányossági alapon és a kérvényben is hivatkozott törvényhely alapján visszajuttatta a harangokat községi tulajdonba, és a két felekezet számára egyforma díjszabás kidolgozását rendelte el.52 Amikor azonban az 1880-as telekkönyvi törvény elfogadásra került, már nem az „elvhű” Eötvös, hanem a „megalkuvó” Trefort 47 Magyar Királyi Kúria Semmitőszéki Osztály 7983/1873. hat. Szám. 48 Fekete: i.m., 1111-1112. 49 Az 1868. évi XXV. te. és az 1880. évi XLVI. te. 50 Magyar Királyi Táblabíróság 37.408/1871. határozati szám. 51 Dr. Sztehlo János: Párbér, PEIL, 1884, 1053. 52 Ismerteti Weber Samu: Egyházi sérelmeink kérdéséhez, PEIL, 1881,1378-1379. 34 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
