Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez

Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez

birtokváltozás esetén az új birtokosra pusztán természetüknél fogva átháramlanak-e. A helyzet tisztázása érdekében a pátens a papi és ágybér (párbér vagy lecticale), felekezeti iskolai és tanítói illetékek címén szedett készpénz- illetve természetbeni járandóságokat a hívek egyházuk iránti személyes kötelezettségévé nyilvánította. Ezektől megkülön- böztetendőnek és össze nem tévesztendőnek deklarálta azonban azokat az egyházi kegyúri jogból származó kötelezettségeket, melyek valamely ingatlan tulajdonával álltak elválaszthatatlan összefüggésben. Utóbbiak ugyanis határozottan különböző természetűek az előbbiektől, amennyiben olyan jogokat és kötelezettségeket szültek, melyeket minden birtokos, illetőleg ily joggal s kötelezettséggel terhelt birtok tulajdonosa mint onus privilegiatumot [kiváltsági terhet] viselni köteles. A kegyúri jogot és megfelelő kötelezettségeket tehát a birtoklási és telekkönyvi változások nem érintették, így annak hatálya a netaláni törvényes megszüntetéséig minden új tulajdonosra a jószággal együtt közvetlenül, elválaszthatatlanul és a vallásra való tekintet nélkül átszármazott.43

A törvényes megszüntetés lehetőségének felvetése az 1864-es ősiségi rendeletben szinte felszólította az új birtokosokat, hogy kössenek a katolikus egyházzal polgári szerződésszerű megállapodást a kegyúri terhek örökváltság-szerű rendezése érdekében. Erre azonban a nem katolikus vallású birtokosok egyáltalán nem hajlottak. Érveik az alábbiak voltak: 1.) A rendelkezés ellentétes az ész- vagy természetjog értelmében vett tulajdonjoggal. 2.) A pátens önellentmondást tartalmaz: az ősiségi nyílt parancs az osztrák polgári törvénykönyv alapján is elismeri, hogy minden birtok egyenjogú, és mindegyik csak saját terheit köteles viselni.44 3.) Nyilvánvaló jogütközés áll fenn, mely megkérdőjelezi a nyílt parancs alkotmányosságát, vagyis hogy egyáltalán nem a magyar törvényeken alapszik. Az még a kisebb baj volt, hogy az új polgári tulajdonviszonyokkal kapcsolatos gyakorlati vitákat — átmenetileg — az osztrák polgári törvénykönyv alapján rendezték, hiszen ezzel kapcsolatban az áprilisi törvények csak az alapelveket mondták ki, a kérdéseket részletekbe menően rendező magyar törvényadásra már sem idő, sem lehetőség nem volt. Az érvényben lévő vallásügyi törvények azonban alkotmányos erővel bírtak, és a tényleges szolgálat igénybevételén túl a viszonosság elve alapján felmentették a bevett egyházak tagjait más felekezet egyházi vagy iskolai céljaira való járadékfizetési kötelezettség alól, illetve különbség nélküli, tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapítottak meg minden magyarországi törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve.45 (Ez utóbbi rendelkezést az 1868. évi Lili. te. majd rögtön a bevezető soraiban eleveníti fel.) Az zsidó emancipációs törvény két paragrafusa újabb érvet adott az ellenzők kezébe.46 Ez a törvény az izraelita vallásfelekezethez tartozókat polgári jogaikban egyenlőknek nyilvánította, és egyszersmind minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet érvényét megszüntette. Márpedig — hangzott az érvelés — a tulajdonszerzésüket korlátozó rendelkezéseket is. Ha pedig ez vonatkozik az egyelőre csak polgári

43 Idézi: Fekete István: Az egyházi illetmények kérdéséhez, PEIL, 1881,1112.

44 A telekkönyvezés jelentőségét az egyházi adózás szempontjából lásd alább.

45 Az 1791. évi XXVI. te. 6. § és az 1848. évi XX. te. 2. §.

46 Az 1867. évi XVII. te. 1-2. §.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 33