Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez

Kovács Kálmán Árpád

Különleges volt ebből a szempontból Besztercebánya esete. Itt 1648 és 1776 között a jezsuiták látták el a plébániát. A rend feloszlatása után üres maradt a plébánia, amelynek kegyúri jogát egy 1776. december 17-i helytartótanácsi rendelet adta át a városnak.30 Akkor a választó polgárság katolikus tagjai választották meg a plébánost. A szék üresedése után 1799-ben már a protestánsok is megjelentek a választáson, de nem szavaztak. Csak ezért rendelte el a protestáns városbíró a jelenlétet, hogy emeljék az ünnepélyességét a választásnak. 1816-ban megürült a plébánia, s ekkor 30 katolikus mellett 26 protestáns választópolgár is szavazott. Ezt a választást az egyházmegye nem hagyta jóvá. Erre válaszul mondta ki egy 1818. május 27-i magyar kancellári rendelet kifejezetten csak Besztercebánya esetében, de — mint láttuk — későbbre ható általános jogelvként is, hogy a kegyúri jogokat csak a katolikusok gyakorolhatják.31 Vagyis a kegyuraságot ez a rendelet már kizáró módon csak a katolikus egyházközségre vonatkoztatja.32 Ez a politikai fordulat — mint látni fogjuk — nagyban megnehezítette, hogy Győr protestánsai törvényes és rendeleti úton is biztosított anyagi jogaikat érvényesítsék. Besztercebányáról még annyit tudunk, hogy 1901-ben egyházi ügyeinek vitelére kegyúri széket működtetett.33

A szepesi és a bányavárosok kérvényéhez ugyanis Győr szabad királyi város protestánsai is csatlakoztak, akiknek kérvényét a dunántúli református szuperintendens terjesztette az uralkodó elé. II. Lipót kifejezte jóindulatát a város két protestáns egyházközségének nézete, véleménye iránt, sőt panaszaik kivizsgálást és kellő figyelemmel kísérését ígérte. Egyúttal 1792. január 30-i érkeztetésű legfensőbb rendeletében előírta Győr városának, hogy közpénztárának állását, annak a római katolikus egyházközségre fordított költségeit és a protestánsok létszámát mielőbb terjessze föl, hogy a jogos kérelmet azonnal a legméltányosabban teljesíthesse. Amikor azonban a győri protestáns egyházközségek korábbi fölterjesztésükre hivatkozva 1822. május 14-én ismételten kérték az őket jogosan illető közpénztári részleteket a magyar királyi helytartótanácsnál, a városi tanács már július 3-i terjedelmes iratában igyekezett a protestánsok kérvényének jogosságát cáfolni. A tanácsi érvelés a korábbi (1781 előtti) idők vallási elfogultságát és szofisztikáit (jezsuita típusú) érvelését tükrözte. Kegyúri joga — úgymond — arra is kötelezi a várost, hogy katolikus egyházközsége mellett védelmező szerepben lépjen fel. A vádirat elismeri ugyan, hogy a közpénztárból évi jelentékeny összeg megy a római katolikus egyházi személyzet, különösen pedig rajzés elemi iskolák fenntartására, de erősen hangsúlyozza, hogy 1.) mindeme kiadás a közönség érdekében történik; 2.) a protestáns szülőknek szabadságában áll iskolás korú34 gyermekeiket a nevezett tanintézményekbe küldeni; 3.) végül gyakorlati el30 Htt 6190/1776. szám.

31 Magyar Kancellária 6481/1818. elnöki szám.

32 RAcz: i. m., 176-177,181. Völgyesi Levente: Városi alkotmányosság az újkori Magyarországon, PhD értekezés (kézirat), Budapest, 2008, 87-88. https://www.ajk.elte.hu/file/DLVolgyesLLevente_dis.pdf (Letöltve: 2017. november. 7.)

33 RAcz: i. m., 168.

34 Az 1777-es I. Ratio educationis és nyomában az 1806-os II. előírta az elemi iskolaképesség 6-12 évig terjedő korát, de ez a közkeletű vélekedésektől eltérően nem jelentett egyúttal iskolakötelezettséget is.

30 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4