Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez
Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez eltörléséről szóló szakasza (2. §) tehát úgy értelmezendő, hogy a korábban csak az ar- tikuláris helyekre vonatkozó jog immár országosan kitérjeszkedik a vegyes lakosságú helyek protestánsaira.25 El kell vetnünk tehát azt a katolikus érvelést, hogy a törvény 2. §-a csupán azt mondja ki, hogy az új nyilvános protestáns vallásgyakorlatok felállításához pénzbeli vagy munkában biztosítandó katolikus segítség nem igényelhető.26 Ráadásul a 2. § rendelkezését a 6. §-éval együtt kell látnunk, melyet úgy foglalhatunk egyszerűen össze, hogy a bevett egyházak tagjai a kölcsönösség elve alapján más felekezet egyházi vagy iskolai céljaira járadékot fizetni nem kötelesek, kivéve, ha annak tényleges szolgálatát igénybe is veszik. Teljesen helytálló tehát az a protestáns érvelés, hogy az 1791. évi XXVI. törvénycikket éppen azért hozták, hogy még azon városokban is, hol a kegyúri jog alapján a város kötelezettsége nyilvánvaló, a viszonosságnak eleget kell tenni, és ez alapon a kegyúri kötelezettség címén kirótt katolikus egyházi teher aránylagosan a többi felekezeteknek visszatérítendő. A katolikus kijátszási kísérletek nyomán tehát joggal nyilvánították a szepességi és a bányavárosok protestáns lakosai azon kérésüket, hogy a nevezett artikulus alapján, a viszonosság szerint27 általános alapelvként mondassák ki, hogy szabad királyi-, a bánya- és szepesi városokban minden egyházközség vallási különbség nélkül maga tartsa fenn magát, vagy pedig a protestáns egyházak is a városok pénztárából arány szerint segélyeztessenek. A kérvényhez 1791 végén úgy Debrecen, mint a többi helvét hitvallású egyházkerület csatlakozott szuperintendensei által. Nyugvópontra az ügy I. Ferenc alatt, és — mint látni fogjuk — akkor is csak az általánosságok szintjéig jutott. Egy 1799. október 8-i helytartótanácsi rendelet szerint, ha valamely város vagy törvényhatóság pénztárából vallási célú kifizetések történnek, akkor az adott hely minden működő felekezete lakosságarányos módon segélyezendő.28 A Debrecennel közel egy időben vagy nála később kiváltságok városok29 is viselték a patronátussággal együtt járó terheket. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a közösség egységes, katolikus jellegét több helyen az 1781-es Türelmi rendeletig letelepedési tilalmakkal, polgáreskühöz kötődő korlátozásokkal biztosították. Azon városok kiváltságleveleiben, ahol a polgárság színkatolikus jellege nem volt biztosítható, kikötötték, hogy a kegyurasággal együtt járó bemutatási, jelölési jog (ius praesen- tandi, lényegében a plébánosválasztás joga) csak a katolikus polgárokat illeti meg. 25 A belső-somogyi egyházmegye [1891. március 23-i] közgyűlésének [határozata alapján 1891. június 4-én tett átirata] Somogy vármegye törvényhatósági bizottságához, a kaposvári ref. lakosok séreimi ügyében, DtPL, 1891,407-408. [a továbbiakban: A belső-somogyi egyházmegye 1891. június 4-i tett átirata, i. m.j 26 Ahogy a jogtörténetileg tudatlan, ugyanakkor végtelenül erőszakos debreceni apátplébános, Szakszó Rezső is teszi Emlékirat a debreceni rom. kath. egyház kegyúri viszonyairól (Debreczen, 1891) című művében. Idézi Racz: i. m., 204. 27 A viszonosság vagy más néven reciprocitás azt az alkotmányos alapelvet jelenti a magyar jogban, miszerint a bevett vallások viszonylatában csakis olyan általános érvényű szabály hozható, mely egyformán alkalmazható egyik vagy másik felekezet javára vagy kárára. 28 Helytartótanács (a továbbiakban Htt) 23.873/1799. szám 2. és 3. pontok. A vonatkozó rendelet hivatkozásai széles időskálán kerülnek elő. Debrecennel kapcsolatban: 1807; 1856; 1885; 1891. RAcz: i. m., 124, 172, 174, 183, 188, 191, 202-205. A kaposvári avertált párbér 1891-es ügyével kapcsolatban Dunántúli Protestáns Lap (a továbbiakban DtPL) 189,404-408. 25 Székesfehérvár (1703), Szeged (1719), Esztergom (1725), Győr (1743), Zombor (1749), Temesvár (1781) 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 29
