Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Kálmán Árpád: Adalékok a protestáns patronátus dualizmus kori kérdésköréhez
Kovács Kálmán Árpád készséggel elismert tény, hogy Debrecen a katolikus papoknál választási jogot nem gyakorolt, azzal volt magyarázandó, hogy a kis- és nagytanács is nagyobb részben református testület volt, s ezért az uralkodói rezolúciók21 értelmében ilyen jogot nem is gyakorolhatott volna, mivel a kinevezési jogot ilyen esetben a főkegyúr fenntartotta magának.22 Az 1791. évi XXVI. törvénycikk „békekötések szerinti” állapot visszahozásával és a „mindenhol szabad vallásgyakorlat” és kitételeivel törvényesen elismerte a közjövedelmek élvezetével kapcsolatos régi gyakorlatot, sőt erre nézve az államrezon szabta kereteken belül23 a protestánsok országos jogosultságát állapította meg. Azokban a városokban és községekben tehát, ahol a lakosság túlnyomó része a reformált felekezetekhez tartozott, a városi vagy községi vezetőség ezután legálisan támogatta anyagilag az egyházat és iskoláját. Falusi településeken a lelkész és az egyház fenntartása legtöbb helyen a hitsorsos nemesektől mint patrónusoktól függött. Vagy maguk egyénileg gondoskodtak a lelkész és egyház szükségleteiről, vagy pedig — és ez volt a gyakoribb eset — a jobbágyoktól behajtott szolgáltatások fedezték az egyház szükségleteit.24 Az 1790/1. évi törvények alapvető változást hoztak a protestáns patronátus kérdéskörében, mert távlatilag az egyenlő segélyezés elve kimondásának irányába hatottak. Ez a kívánalom szorosan alapítható az 1791. évi XXVI. törvénycikkre, sőt a korábbi joganyag átértelmezésével a szerves magyar jogfejlődésbe is beilleszthető volt. Még az 1691-es Explanatio Leopoldina (az 1681. és az 1687. évi vallástörvények — jezsuita szellemben fogant — Lipót-féle magyarázata) is nyilván elrendelte ugyanis, hogy katolikus lelkigondozók artikuláris helyeken a községi pénztárból, melybe protestánsok is adóznak, semmi fizetést sem húzhatnak. Ezt a gyakorlatot erősítette meg III. Károly 1731. január 7-i, a Helytartótanácshoz intézett leirata, mely kimondja, hogy úgy a katolikus, mint a protestáns papok oly helyeken, hol nyilvános eklézsiák léteznek, ne a község pénztárából nyerjék ellátásukat; kivéve, ahol a község vesz át kamatfizetésre valamely alapítványt, és ennek ellenértékéül fizeti a lelkészt. Az 1791. évi XXVI. törvénycikknek a magán- és nyilvános vallásgyakorlat megkülönböztetésének 21 A megfelelő Mária Terézia- és I. Ferenc-féle döntéseket lásd alább. 22 RAcz:i. m., 10,122-123. 23 Az 1791. évi XXVI. te. 2. §-a értelmében új protestáns vallásgyakorlat behozatala esetén az illetékes vármegyének vegyesbizottságot kellett kiküldenie, amiből a katolikus egyházmegyei papság hivatalból ki volt zárva. Ennek a vegyesbizottságnak a nép adózóképességének fönntartása érdekében a földesúr bevonásával meg kellett vizsgálnia, hogy a nyilvánosság biztosításához, vagyis a lelkész, iskolamester és épületek fenntartásához megvan-e az elegendő anyagi alap és lélekszám. A „Rabbi” melléknévvel is becézett John Duncan skót misszionárius egy 1842-es jelentésében úgy értékelte, hogy 1.) ez a rendelkezés a protestáns lelkészségek szaporításának korlátozására hozatott be, mely különösen a kiterjedt területű alföldi mezővárosok tanyavilága számára hátrányos; 2.) hogy ez a rendelkezés teszi alapvetően szükségessé a„politikai protestantizmus"gyakorlatának fenntartását, vagyis hogy a helyi, területi vagy országos hivatalokra is alkalmasoknak tekintett magasabb társadalmi állásúakat volt szokás az egyházi vezető funkciókba is beválasztani Vö. KovAcs Abrahám: A skót protestánsok véleménye a magyar egyházpolitikáról a reformkori Pesten, in GAborjAni Szabó Botond (szerk.): Egyházak és egyházpolitika Magyarországon és Erdélyben a 18-19. században, A Carolina Resolutiótólaz 1848. éviXX. törvénycikkig, Debrecen,Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai, 2016, 211-212. 24 Bíró Sándor-SznAGYi István (szerk.): A magyar református egyház története, Budapest, Kossuth, 1949,359. 28 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
