Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: A Tiszáninnen és a kiegyezés. Két törvénytervezet az állam és az egyház közötti viszony, valamint a népoktatás ügyének rendezése a Tiszáninneni Református Egyházkerületből
Kovács Áron államfőktől függő felekezetek esetében, amikor a tervezet továbbra is fenntartotta az uralkodó tetszvényjogát.11 Mindezeket fenntartva mind a lelkészek, mind a gyülekezetek az állam törvényei alatt állnak, és mind a polgári, mind a büntetőtörvények kiterjednek rájuk. Emellett az állam beleszólással bírhat az anyakönywezetés és a lelkész által kibocsátott igazolások formai és tartalmi követelményeinek meghatározásában, rendelkezhet templomok és más egyházi épületek létesítéséről, vállalhatja fenntartásukat, különböző előjogaikról és mentességeikről. Kizárólagos állami jogként határozza meg a törvény- tervezet a felekezetek és különböző szerzetesrendek állami elismerését, valamint az ünnepek számának a közjó és a nemzetgazdasági szempontok figyelembe vételével való korlátozását.12 Szándékosan nem tárgyal ugyanakkor a tervezet számos, az egyházakat érintő közjogi kérdést, így egyes felekezetek főrendi házi képviseletének ügyét, a katolikus főpapság részvételét a törvényszékek munkájában, vagy annak a korlátozásnak a kérdését, mely szerint az ország nádora kizárólag katolikus vagy protestáns lehet.13 A bizottsági munka végeztével összeállított törvényjavaslat 1867. október 6-án került publikálásra a Protestáns egyházi és iskolai lapokh&n, az országgyűlés elé terjesztésére azonban nem került sor. A kiegyezést követő első 1867. július 8—11. között Sárospatakon tartott egyházkerületi közgyűlést egy, az erre a politikai eseményre reflektáló beszéddel nyitotta meg id. báró Vay Miklós főgondnok, aki Ferenc József és a Deák Ferenc vezette magyar delegáció kompromisszumára mint egy új korszak nyitányára tekintett: narratí- vája szerint helyreállt a Magyar Királyság alkotmánya, és törvényesen megkoronázott királya mellett nemzeti kormány irányítja az ország sorsát. Mindemellett azonban számos kérdés vetődött fel benne a jövővel kapcsolatban, melyek az egyházkerület részéről is cselekvést igényeltek. Az egyháznak is segítenie kellett a nemzetet, hogy a kiegyezéssel elinduló átalakulás végbemehessen, és a nemzet képes lehessen az új időszakot és politikai intézményeket a saját javára fordítani. Ennek első lépéseként a kivárást javasolta. Vay bizonyosra vette a Református Egyház státuszának megváltozását is a politikai rendszer megváltozásával. Elvárásai alapjaként az 1848. évi XX. tc-ben kimondott viszonosságot jelölte meg, melyet már az Egyházkerület által megalkotott vallásügyi törvénytervezet is felvázolt. Speciális, a protestáns egyházak jogait szabályozó törvénytervezet helyett egy egységes, minden felekezetre kiterjedő szabályozást akart, mely úgy a katolikus, mind az evangélikus és református egyházak számára biztosítja a jogot a saját hitelveken alapuló önkormányzatra és az állam egyenlő védelmére.14 Az egyház jogi státuszának rendezése kapcsán vetette fel Vay az állami finanszírozás, az államsegély kérdését, tudván azonban, hogy ’48-nak e téren csak az elvet ’’ Uo„ 1273. 12 Uo„ 1273-1274. 13 Uo., 1268. 14 B. J.: A tiszáninnei helvét hitvallású egyházkerület 1667. julius hó 8-11-ik napjain Sárospatakon tartott közgyűlése, Protestáns egyházi és iskolai lapok, X. évfolyam, 32. szám, 1867. augusztus 11., 1014-1015. 18 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
