Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: A Tiszáninnen és a kiegyezés. Két törvénytervezet az állam és az egyház közötti viszony, valamint a népoktatás ügyének rendezése a Tiszáninneni Református Egyházkerületből

A Tiszáninnen és a kiegyezés

sikerült megalkotnia, gyakorlatba való átültetésére azonban nem volt idő. Itt, mindamellett, hogy a kívánatos megoldás számára az egyház és állam teljes szétválasztása, a saját erőre támaszkodás volt, az egyház tagjainak anyagi áldozatkészségét elégtelennek tartotta az önállósághoz.15

Álláspontja szerint, amennyiben az állami támogatás nem veszélyezteti az egyházi autonómiát, el kell fogadni azt, segítve ezzel az egyház feladatainak hatékonyabb végzését. Annál is inkább, mivel több, az egyház által végzett tevékenység — így az oktatás - nem egyházi monopólium. A saját finanszírozáshoz való ragaszkodás e téren az iskolák fokozatos lemaradását, az egyházat ezidáig segítő tudományos munka elvesztőt jelentené. Ahogy az egyházügyi törvénytervezet kapcsán, úgy az oktatás kérdésében is a kivárást és a tárgyalásokra való felkészülést tartotta elődlegesnek a főgondnok.16

Az egyházi közélet A törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868. évi Lili. törvény megszületéséig aktívan foglalkozott a kérdés rendezésével: modelleket keresett, véleményeket ütköztetett publicisztikákban. Az 1860-as évek második felében a Protestáns egyházi és iskolai lapok hasábjain sorra jelentek meg a különböző országok iskolai és egyházi ügyeit bemutató írások, útibeszámolók. 1868 áprilisában cikkeznek a skót népoktatás és a lelkészi státuszok kérdéséről, ugyanezen év augusztusában pedig az állam és az egyház viszonyáról értekeznek Írországban.

Az állam és az egyházak közötti viszony rendezésére 1868 végén került sor a keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló törvénytervezet elfogadásával, melynek tárgyalása 1868 júniusában kezdődött. E hónap 24-én Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter Csanády Sándor Bihar megyei képviselőnek az interpellációjára válaszolva hosszabban taglalta a születendő törvénnyel kapcsolatos álláspontját. Kiindulópontja a törvény megalkotásakor, hogy az állam nem lehet közömbös vallásügyi kérdésekben, mivel azok lakosságának millióit foglalkoztatják aktívan, és működésének morális alapjait is szorosan érintik. A miniszter célja a törvény megalkotásával a kérdés általános, minden egyházra kiterjedő szabályozása, az egyházak jogi egyenlőségének kimunkálása. Mint beszédéből kiderül, a közjón is legtöbbet munkáló aktív hitéletet csak a szabad egyházak szabad államban való működésében tudja elképzelni. Ennek akár az egyes felekezetek álláspontjainak figyelembe vételét, valamint a közöttük lévő vitás kérdéseket, így az áttérést vagy a vegyes házasságokból születettek vallásának megválasztását.17 Az Eötvös-féle törvénytervezet alsóházi elfogadására végül hosszú — a vegyes házasságokban született gyermekek vallásának kérdését részletesen taglaló — tárgyalás után, november 30-án került sor,18 majd az 1868. december 5-i ülésnapon került a felsőház elé. Itt egy

15 Az 1848. évi XX. te. kontextusáról, végrehajtási lehetőségeiről, valamint az államsegély kérdéseiről részletesen lásd: Kovács Kálmán Árpád: Az államsegélyes egyházpolitika és a reformátusok a századfordulón (1868-1898), in UjvAry Gábor (szerk.): Veritas évkönyv2015, Budapest, Veritas-Magyar Napló, 2016,13-28.

16 A Tiszáninnei Ref. Egyházkerület 1867. évijulius hó 8. 9. 10. s 11-ik napjain Sárospatakon tartott gyűlésének jegyzőkönyve, [s. I.], [s. n.], 4.

17 Greguss Ágost (szerk.):Az 1865-dik évi december 10-dikére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, Vili. kötet, Pest, Athenaeum, 1868,137.

18 Uo., 216.

2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 19