Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: A Tiszáninnen és a kiegyezés. Két törvénytervezet az állam és az egyház közötti viszony, valamint a népoktatás ügyének rendezése a Tiszáninneni Református Egyházkerületből
A Tiszáninnen és a kiegyezés ről bizonyságlevelet adjon az áttérni szándékozónak. Amennyiben ezt elutasította, a bizonyságlevelet a két jelenlévő tanúnak kellett kiállítania. Az áttérés ezen iratok birtokában, azokat a választott felekezet lelkipásztorának bemutatva volt lehetséges.8 Hasonló elvek szerint kezeli a törvénytervezet a vegyes házasságok kérdését is. Vegyes házasságok esetén mindkét felekezet lelkészének háromszor hirdetnie kell a párt, melyek után - amennyiben senki nem jelezte a házasságnak akadályát — az egyik fél lelkészének elbocsátó levelet kellett kiadnia. Azt, hogy a házasságot melyik felekezet templomában kötik, a házasulandóknak állt jogában eldönteni. Az így megkötött házasságokból származó fiúgyermekek apjuk, a leánygyermekek pedig anyjuk vallását követték. Külön rendelkezésekben tért ki a törvénytervezet az egyik vallásról másikra áttérő szülők gyermekeinek, az utólagos házasságok által törvényesített, vagy a házasságon kívül született, de apjuk által törvényesített gyermekek vallását illetően. Minden fent említett kategóriában a 12. életév a választóvonal. Amennyiben az említett gyermek betöltötte ezt az életkort, már nem követi apját az áttéréskor, vagy nem veszi fel az őt törvényesen elismerő apa vallását. Külön paragrafusban tér ki a fejezet a házastársak válására is, melyet világi törvényszék mond ki, azonban azt mindkét fél felekezete a maga hitelvei szerint foganatosítja.9 A tervezet negyedik fejezete az állam által elismert felekezeteket a közhivatalok minden jogával kívánta felruházni, épületeiket a középületekkel egyenlő védelem alá akarta helyezni, a lelkipásztoroknak pedig a köztisztviselőkkel megegyező jogi státuszt kívánt biztosítani. Ugyanezen fejezet volt hivatott rendelkezni arról is, hogy a különböző felekezetek belügyeiket az államtól függetlenül intézhessék. Belügynek számítanak a tervezet felsorolása szerint a dogmák, a liturgia, a lelkész státusza, képzése és felszentelése, az egyház „symbolicus könyveinek” kérdése, a hitoktatás, az egyházalkotmány, egyházszerkezet, egyházi bíráskodás és egyházfegyelem.10 Egymás közti viszonyaikban a tervezet a kölcsönösség és viszonosság elveit, valamint egymás tiszteletét tekintette alapként, amit szükség esetén állami beavatkozással kell garantálni. Minden felekezetnek jogot kívánt biztosítani a tervezet arra, hogy a többi felekezettől háborítatlanul működhessen, tagjai pedig nem kényszeríthetőek más felekezetek szertartásaiban való részvételre. Az egyház és állam viszonyának kérdésében a bizottság a teljes elválasztást tartotta a legjobb megoldásnak, ugyanakkor ennek kivitelezését lehetetlennek vélte Magyar- országon. A tervezet az egyházi szolgálat szabályozását utalta kizárólagos egyházi jogkörbe. Névleg ugyan biztosítja az uralkodó főkegyúri jogát a kormány általi felügyeleten keresztül, ez azonban csak annyira terjed ki, hogy az egyházak tevékenysége az állam jogait és céljait semmiképp se veszélyeztessék. Végrehajtása nem előzetes engedélyezések által, hanem visszamenőlegesen történik. Kivételt tesz a tervezet az idegen 8 1848. évi III. törvénycikk: független magyar felelős ministerium alakításáról, 6-10 § (URL: https://1 OOOev. hu/index.php?a=3¶m=5271 Letöltés: 2017. december 15.) 9 A tiszáninneni ref. egyházkerület által kiküldött választmánynak törvényjavaslati terve a vallás dolgában, 1271. 10 Uo., 1271-1272. 2017-4 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 17
