Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: A Tiszáninnen és a kiegyezés. Két törvénytervezet az állam és az egyház közötti viszony, valamint a népoktatás ügyének rendezése a Tiszáninneni Református Egyházkerületből
Kovács Áron kapcsolatokkal rendelkező Prónay Gábor felügyelő indította el.2 Az ő megkeresése nyomán csatlakozott az előkészületekhez a Tiszáninneni Református Egyházkerület is, az 1866. május 1-ji miskolci közgyűlésen előkészítő bizottságot felállítva. Munkájuk eredménye kitűnő lenyomata annak, hogy miként képzelte el a Tiszáninnen az egyház és állam viszonyát a kiegyezésre készülvén.3 Az 1866 májusában felállított bizottság az 1848-as törvények szellemét kívánta az eredeti törvénynél részletesebb formában kidolgozni. A kiindulópontot az 1848. évi XX te. jelentette, melynek 2. paragrafusa egyenlőnek ismert el minden Magyarországon bevett vallást, 3. paragrafusa pedig az egyházak és iskoláik költségeinek finanszírozását az állami költségvetés feladatának ismerte el.4 A bizottság célja egy olyan tervezet megalkotása volt, mely kiegyensúlyozott viszonyt teremt az országon belül élő felekezetek között mind egymással, mind az állammal szembeni kapcsolataikban. További feladatként merült fel, hogy a különböző felekezetek hitvallásaiknak megfelelően, saját egyházkormányzati rendjük szerint, szabadon működhessenek.5 Ennek megfelelően az 1867 májusára elkészült tervezetet hat fejezetre osztották, melyek tárgyalják a lelkiismeret és vallásgyakorlás szabadságát, az áttérések lehetőségét, a vegyes házasságok és az azokból születő gyermekek vallásának kérdését, az állam által elismert felekezetek jogait, a különböző egyházak egymáshoz való viszonyát, valamint a bevett felekezetek viszonyát az állammal.6 A törvényjavaslat első fejezete a Magyar Királyság minden alattvalójának teljes és tökéletes vallásszabadságot kívánt biztosítani. Ez úgy az egyéni hitéletre, mint a közös vallásgyakorlatra kiterjed, mindaddig, míg az a közerkölcsöt nem sérti, vagy az állam létének alapjait nem támadja.7 Ezzel összhangban a javaslat második fejezete minden, a bérmáláshoz vagy konfirmációhoz megkívánt életkort elért ember számára törvényileg biztosította az áttérés lehetőségét. Az eljárás módjában a szerzők az 1848. évi III. törvénycikk 6—10. paragrafusait tartották irányadónak. Eszerint az áttérőnek két tanú jelenlétében jeleznie kellett áttérési szándékát saját plébánosának vagy lelkészének, majd nyilatkozatát egy hónap elteltével, ugyancsak két tanú jelenlétében meg kellett erősítenie. A megkeresett plébánost vagy lelkészt a törvény kötelezte, hogy mindkét bejelentés2 Herger Csabáné: Polgári állam és egyházi autonómia a 19. században, Budapest, Új Mandátum, 2010, 173-174. 3 A Tiszáninneni Ref. Egyházkerület 1866. május 1 -ső s több napjain Miskolcon tartott gyűlésének jegyzőkönyve, [s. I.], [s. n.], 1866,12. 4 1848. éviXX. törvénycikk: A vallás dolgában, 2-3 § (URL: https://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5288 Letöltve: 2018. január 3.) 5 A Tiszáninneni Ref. Egyházkerület 1866. május 1 -ső s több napjain Miskolcon tartott gyűlésének jegyzőkönyve, 12; Halmy Gyula: A tiszáninneni helv. hitv. egyházkerület tavaszi közgyűlése, Protestáns egyházi és iskolailapok, X. évfolyam, 23. szám, 1867. június 9., 729-731. 6 A tiszáninneni ref. egyházkerület által kiküldött választmánynak törvényjavaslati terve a vallás dolgában, Protestáns egyházi és iskolai lapok, X. évfolyam, 40. szám, 1867. október 6, 1270; A Tiszáninneni Ref. Egyházkerület 1867. évi május hó 7., 8. s 9-ik napjain Miskolcon tartott gyűlésének jegyzőkönyve, [s. I.], [s. n.], 9-10. 7 A tiszáninneni ref. egyházkerület által kiküldött választmánynak törvényjavaslati terve a vallás dolgában, 1270. 16 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-4
