Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gecse Attila: Lelkészként az út végéhez érőknél
KÖZLEMÉNYEK Geese Attila LELKÉSZKÉNT AZ ÚT VÉGÉHEZ ÉRŐKNÉL Az élet vége és az odáig vezető út napjainkra nagyon különbözővé vált az emberek számára. A XXI. században élők szinte teljesen elidegenültek a haláltól, miközben olyan híreket és filmeket néz naponta, amelyekben emberek halnak meg. Még mindig igaz, hogy a családon belül tabu a halál, míg mások halálát szinte rezzenéstelen arccal vesszük tudomásul, és rohanunk tovább. Kevesek mondják el, hogy haláluk esetén mit szeretnének, a családtagok pedig, amikor megtörténik a halál beállta, nem tudják, mitévők legyenek. Véleményem szerint például ezért növekszik évről évre a polgári temetések száma, mert a hátramaradók nem tudják, mit kezdjenek az egyházzal, a lelkésszel. Gyakran megtörténik városon az is, hogy a temetés végére szinte csak a közvetlen család marad, mert a többiek már továbbrohannak a feladataik felé. Egyik legerősebb ösztönünk az életösztön, amit ma szinte minden megerősíteni látszik. így nem is csoda, hogy a halálfélelem mélyen megbújik bennünk. Persze bármit is teszünk, és akárhogyan is éljük az életet, azt mindannyian tudhatjuk, hogy egyszer majd meg kell halnunk. A halált megpróbáljuk minél távolibbnak látni, mint ami csak nagyon sokára fog eljönni számunkra. Megpróbálunk úgy viselkedni, és olyan dolgokat tenni, mintha örökké élnénk. A tudományok eredményei csak fokozzák bennünk azt az érzést, hogy mi már nagyon hosszú életet élhetünk meg, és olyan dolgokat is megtehetünk 60- 70 évesen, amelyekre a szüléinknek nem volt módjuk, de a fiatalabbak minden gond nélkül megtesznek - és mi miért ne éreznénk magunkat fiatalnak. A média naponta újabb és újabb sikerekről számol be ugyan, de ez sohasem az örök életre ad lehetőséget. A tanítványok sem akarták meghallani, hogy Jézus őszintén beszél az élete végéről, és hogy mi minden vár majd rá. Napjainkban nem lehet 2017- 3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 139