Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyimóthy Geregely: Őshonos gazdasági haszonállatok tenyésztésére alapozott egyházi agrár-szociális támogatások
Őshonos gazdasági haszonállatok tenyésztésére alapozott egyházi agrár-szociális támogatások Biogazdálkodás őshonos háziállatokkal Báder (2003) állítása alapján az ökológiai gazdálkodás a legalkalmasabb agrárgazdálkodási mód az őshonos fajták tartására, tenyésztésére. Az őshonos állatok külterjes tartástechnológiára alapozhatósága, a génmegőrzési szempontok és a nemzeti kulturális örökség fenntartása mindezt indokolja. Az agrár-környezetgazdálkodás (AKG) bevezetése fontos lépés volt a magyar mezőgazdasági termelés környezetterhelő hatásának megfékezésében. A rendszer jó alapot szolgáltatott a magyarországi biotermékek előállításához (Thyll és mtsai 2008). Az ökológiai állattartás az 1990-es rendszerváltás óta ingadozik hazánkban, a bio-állatállomány 77%-a baromfi, ezt követi a szarvasmarha (14%), a juh, a kecske, a sertés, a ló, a szamár, valamint az egyéb haszonállatok pedig 9%-os arányban oszlanak meg. Az ökogazdálkodás nagyobb élőmunkaigénye szignifikánsan növeli a foglalkoztatottságot (Radics 2001), vagyis foglalkoztatáspolitikai eszközként is alkalmazható. A környezeti hatásai kedvezőek, nem károsítja a természetes vízkészletet, és a termőföld jó állapotát megőrzi. Az önellátó gazdálkodásban megvalósítható a biotermelés, az előállított biotermékek fogyasztása javíthatja a magyar népesség egészségi állapotát. Az őshonos állataink ökotermékei a vörös- és száraz áruk, nyers sonkák, a túró, a sajt, a kefir, a vaj, az intenzív sárgájú tojás egyre inkább keresett termékek. Az öko-állattenyésztés őshonos állatainkkal való összekapcsolása indokolt, mert az állatok tartási módja a legeltetéses, karámos rendszeren, illetve az egyszerű felépítményű, jellemzően természetes anyagokból felállított szerkezeteken alapul. Az őshonos állataink takarmányozásának alapja a gyepgazdálkodás, elsősorban a kérődzők, de a sertés, sőt a baromfi esetén is. A marhahús összetételében a magas telítetlen omega zsírsavtartalmak mennyisége függ a haszonállat fajtájától, de jelentős szerepet játszik a takarmányozási és tartási körülmény is (Holló és mtsai 2003). Az őshonos bioállattartás ellenzői gyakran érvelnek az állatok lassú növekedésével, valamint az intenzív fajták szaporaságához viszonyított alacsony reprodukciós rátával. A tartási és takarmányozási költségek viszont minimálisak, ez önmagában kellően súlyos ellenérv a kifogások elhárítására. Az intenzív tartástechnológiára alapozható fajták önellátó gazdálkodásba történő bevonása szakmailag aggályos, mert ezek az állatok többnyire stresszérzékenyek, állategészségügyi ellátásuk költséges, a betegségekkel szemben kevésbé ellenállók, takarmányozásuk magasabb szakmai ismereteket feltételez, tartástechnológiájuk nagy beruházási igényű, zárt, esetenként fűtött épületekhez kötött, a magyar őshonos állatok arányát csökkenti a hazai állattenyésztésben. Következtetések és összefoglalás A szegénység enyhítését eredményezheti az önellátás társadalmi hirdetése, annak elfogadása és elfogadtatása, továbbterjedése és segítése. A szociális segélyekre rászoruló, többnyire falvakban élő népességet meg kell tanítani az ökogazdálkodáson alapuló állattenyésztésre. Meglátásom szerint ezt szolgálja a szakoktatási rendszer bevezetése vagy népszerűsítése. A szakmunkának manapság különösen is fölértékelődik a jelen2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 135
