Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyimóthy Geregely: Őshonos gazdasági haszonállatok tenyésztésére alapozott egyházi agrár-szociális támogatások
Őshonos gazdasági haszonállatok tenyésztésére alapozott egyházi agrár-szociális támogatások természettel termelési kapcsolatban lévő parasztság képes a mezőgazdasági szereplők közül (Dobos 2000). A mezőgazdasági önellátás a hagyományos falusi háztartások általános jellemzője, a saját fogyasztásra való termelés a ház körüli kertekben történik. Az önellátással előállított termékek mennyisége még manapság is jelentős, hiszen a termelők száma is nagy. A falvakban élő népesség átlagjövedelmének emelkedése Dobos (2000) megállapítása alapján visszaveti a falusi háztartások mezőgazdasági önellátó termelését. Ebből következhet, hogy a falvak lakosságának átlagjövedelem alatti bevételi szintje serkentheti a vidéki emberek mezőgazdasági önellátásának kialakítását. Társadalomkutatási felmérések eredményei bizonyítják, hogy Magyarországon továbbra is magas a medián jövedelem alatt élők száma. A veszélyeztetett alsó rétegbe 23%, a szociológiai értelemben szegények közé a társadalom 11%-a volt sorolható a 2014-ben felvett adatok alapján (Szívós és Tóth 2015). Szociális felzárkóztatás a magyar vidékstratégiai program tükrében A Nemzeti Vidékstratégia 2012—2020 a kérődző állatok állattenyésztési szerkezetváltozását irányzó elméletét arra az alapvetésre építi, hogy az adottságokhoz képest kihasználatlan lehetőség a gyepre alapozott, extenzív tartástechnológia. Magyarország teljes területének mintegy 10%-át képezi hozzávetőlegesen 1 millió hektár gyepterület, ez tartalmazza a rét, illetve a legelő területet. Jelentős részük jelenleg alulhasznosított. Az újrahasznosításhoz szükséges a megfelelő létszámú állatállománnyal történő legeltetés, ehhez kapcsolódóan a terület kaszálása. Ebben a tartásmódban ismét szerepet kaphatnak az őshonos fajták fajtatiszta vagy haszonállat-előállító keresztezésben. A külterjes állattartási körülmények mellett az ágazatban az intenzív tartásmódot is, a megfelelő mennyiségű tej és hús tömegtermék előállítása érdekében. A sertéságazat fejlesztése az állattenyésztés-fejlesztési törekvések keretein belül kiemelt cél. Az ágazat hazánkban nagy hagyományokkal rendelkezik. A sertésállomány gyorsan növelhető, a belső fogyasztási és exportcéljainkat kiszolgálva akár 6-7 milliós szintre. A sertéságazat fejlesztése a Nemzeti Vidékstratégiát jelentősen meghatározza, a munkahelyteremtés, a helyi ellátás, a megtermelhető gabonamennyiség hatékony felhasználása szempontjából. A baromfiágazat fejlesztése a táplálkozás-egészségügyi szempontból előtérbe helyezett húsféleségek, illetve a tojástermékek keresleti piacának kielégítését szolgálja. A félextenzív, extenzív körülmények között is tartható víziszárnyas állomány ugyancsak növelhető. Jelen vidékstratégia a rendkívül nehéz szociális helyzetű népességnek olyan foglalkoztatási és jövedelmi lehetőségeket kíván biztosítani, amelyek hosszabb távon előmozdítják a várható társadalmi felzárkózást, rövidtávon pedig megakadályozzák a további romlását. Ehhez nyújt segítséget a szociális földprogram, amely a mező- gazdasági termelésre alkalmas környezetben élő, de a szükséges feltételekkel nem rendelkező, szociálisan hátrányos helyzetű családok megélhetéséhez kínál segítséget, a munkára nevelés folyamatához ad támogatást. A program a Nemzeti Földalapból földterületeket biztosít a koordináló munkát végző önkormányzatoknak. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 133
