Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalay László: Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

tására, akkor pedig már az ötcentis fű is feltűnő és elfogadhatatlan lett. A 100 évvel korábbi jegyzőkönyvek tanulsága szerint a temető mindig érzékeny pont volt, például állatokat hajtottak be legelni... A 80 évvel ezelőtti faluszeminarista feljegyzések a temető elhanyagoltságáról szóltak. Tóth Judit 60-as években készült, kitüntetésben részesített néprajzi dolgozata is ezt erősíti meg: „ Tavasztól őszig a temető virágos mezőhöz hasonlít. Májusban már tele van vadvirággal, derékig ér a fii. Sem temetőőr, sem más olyan állandó személy nincs, aki az egész temetőt rendben tartaná.

Ahogy a temetőkertnek, úgy a „bányi” reformátusságnak, sőt a településnek is a jövője kétséges. Egyértelmű, tiszta jövőkép még egyik kérdésben sem realizálódott. Ideiglenes, átmeneti megoldások, ötletek vannak, de kikristályosodott koncepció nincs. A jövő megfontolandó alternatíváit mutatja be a 2016-ban Telkibányáról készült könyvben Bereczky Béla pedagógus, közösségfejlesztő, képviselő:

1. Telkibánya, mint központi költségvetési forrásoktól függő helyi vezetés és a külső forrásokra alapozó befektetők lehetőségei alapján kialakított üdülőparadicsom, rohamosan csökkenő és túlságosan elöregedő lakossággal.

2. Telkibánya, mint a központi költségvetési források mellett a belső erőforrásokra is építő településvezetés, valamint külső és helyi hatalommal rendelkező szövetségesének irányítása alatt álló, de a működési keretrendszert újjá nem építő település, a helyi idegenforgalom és lakosság gazdasági-társadalmi szolgáltatója.

3. Telkibánya, mint öko-logikus, új működési keretekre építő fenntartható település, ahol a közösségfejlesztés által összekovácsolt ösz- sztársadalom a külső környezettel/partnerekkel kölcsönös érdekeltségeik alapján együttműködik.”7 8

Bereczky Béla tapasztalata azt mutatja, hogy barkács megoldásban gondolkodnak a döntéshozók, ami nem szándékozik alapjaiban megújítani a struktúrát, hanem felületi kezeléssel, a régi beidegződések nyomvonalán működteti a közösséget. Ez valódi új erőket nem mozgósít, lelki csatornákat nem nyit, vállalkozói kedvet nem generál, társadalmi megoldásokat nem termel ki.9

Ennek — mármint a potencia vagy bátorság hiányában elmaradó mélyrétegekbe hatoló átalakításnak — a következménye, hogy jelenleg veszélyes örvény felett egyensúlyoz a település ladikja. A település népességfogyásáért felelősnek tekinthető egy7 Túth Judit: A telkibányai református temető, in Viga Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Borsod-Aba- új-Zemplén megyéből, Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 1965,224-225.

8 Bereczky Béla: Fenntartható közösségfejlesztés, in Benke István (szerk.): Telkibánya történeti emlékei és természeti értékei, Telkibánya-Rudabánya, Telkibányai Ipartörténeti Kiállítás Alapítvány-Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány, 2016,114.

9 Uo„ 118.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 121