Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalay László: Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

Szalay László Pál

részt a térségből történő kiemelkedő elvándorlás, a magas ingatlanárak, a beköltözőkkel való perpatvar, a családalapítás halogatása, a munkahelyek korlátozott volta. Ezt a hatást a későbbiekben tovább fokozza majd a helyi általános iskola megszűnése (2017) és a takarékszövetkezet bezárása (2017). Egyetlenegy ágazat kiemelt támogatása valósul meg Telkibányán, s ez a turizmus. Különleges lobbimunka eredményeként a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai védnöksége mellett 1.5 milliárd forint kerül ide, hogy egy aranybánya témapark épüljön ki belőle. Ez a forráskihelyezés ilyen lélekszám10 mellett párját ritkítja. A település élő szövetét ez sajnos nem tudja megmenteni. A sokféleség nemcsak az ökológiának egyik sarokköve, hanem a jövőkutatásnak is. Az előzőekben emlegetett, Telkibányáról írt könyvben ugyan nekem nem az volt a feladatom, hogy a jövőt boncolgassam, mégis, a Felekezetek fejezetet ezekkel a gondolatokkal zártam: tyA település külső rendezettsége, az intézmények szervezettsége, az idegenforgalom nagymérvű fejlődése csalóka képet mutat a közösség valódi erejéről és hitéről. A település jövőjének, a falu rehabilitációjának egyik kulcsa az öntudatra ébredés, a közösségben gondolkozás, az egymásért felelősséget vállalás mellett az egyházak lelki hatásának felerősödésében keresendő. ”11

A jövő lehetetlensége vagy sikere a jelen munkája. Nem az a jó megoldás, ami kézenfekvő, aminek a legtöbb a támogatója, ami azonnali megtérüléssel jár, hanem ami a legsokoldalúbb és legsokfélébb alternatívát ötvözi. Csíkszentmihályi Mihály magyar származású polihisztor javaslata így hangzik: „Minthogy a jövő nagyrészt előre láthatatlan, a legjobb stratégia, ha megőrizzük a lehetőségek sokaságát, amelyből aztán előbukkanhat az új körülményekhez való alkalmazkodás. Hiba lenne, ha ehelyett a jelenlegi feltételekhez legjobban alkalmazkodó megoldás mellett cövekelnénk le. ”12

Telkibányán már 13 évvel ezelőtt látszott, hogy egy keskeny ösvényen kíván a település a jövőbe jutni, s ez az idegenforgalom. Ezzel járt kéz a kézben az iskolaügy. К Népszabadság 1968. októberi számában közöl cikket Telkibánya új aranyai címen, ahol ez olvasható: „ Telkibánya legutóbb egymillió forintért kapott egy szép általános iskolát is, hogy — mintfákkal a futóhomokot —jobban odakösse saját nevelésű ifjúságát. ”13 Nem sokáig élvezhette a falu az új iskolát, mert 1974-től Göncre kellett adniuk a falubelieknek az apró gyermekeiket. A rendszerváltás utáni faluvezetés a 8 osztály visszahozása és megtartására érdekében hozott emberfeletti erőfeszítéseket. Ok sem gondolkodtak másként, mint őseik, bíztak abban, hogy az itt felnövekvő gyermekeket erősebb érzelmi szál köti majd szülőföldjükhöz. A 2000-es évek derekán nagy volumenű pályázat segítségével a régi épületet modern intézménnyé formálták. A folyamatosan alacsony diáklétszám következtében az önkormányzat komoly anyagi terheket vállalt az iskola fenntartása érdekében. Szomszédos kistelepülések már régen bedobták a törölközőt, amikor Telkibánya az idegenforgalmi bevételéből

10 Alig több a bejelentett lakosok száma, mint 600 fő. A valóságban lényegesen kevesebben laknak itt életvitelszerűen.

11 Szalay László Pál: Felekezetek, in Benke, i. m., 101.

12 Csíkszentmihályi Mihály: A boldogság jövője, in John Brockman (szerk.): A következő 50 év, Fordította Both Előd, 2003,104.

,3 Szluka Emil:Telkibánya új aranyai, Népszabadság, 1968. október 22,6.

122 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3