Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szalay László: Tizenhárom év szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

Tizenhárom ем szolgálat Telkibányán, lelkipásztori olvasatban

adatközlőkkel, akik hiteles tanúi voltak ennek az elhalkuló hozsannának (például saját halotti toros énekrepertoár, a lelkész imádságát visszhangzó hívek).

Milyen korszak dokumentációja lenne ez? Ezután következik a felvirágzás, vagy az aranykort éljük, csak épp észre se vesszük? Szerintem a régi hitek megfogyatkozásának és az új kegyességi gyakorlatok kialakulásának átmeneti időszakában vagyunk. Jellemző a közösségre az útkeresés. Vajon egy új elemet meddig kell gyakorolni, hogy a lelkek mélyébe ivódjon?

Az ideiglenest nem szeretik az emberek. A telkibányai gyülekezet, amikor három egymáskövető lelkész csupán 15 évnyi időt töltött ki náluk, keserűen teherautó-vásárlást fontolgattak a költöztetéshez. Mintha nem lenne egyértelmű a Szentírás tanítása: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendöt keressük. ” (Zsid 13,14) Amikor az ember a városban, az országban jól érzi magát, nem találja szükségesnek a változtatást. Ha nincs kényszerítő erő, a langyosság eluralkodik. A kényelem, a biztonság, a kiszámíthatóság könnyen lehet az elerőtlenedés előszobája. A keresztyén államvallás olyan viszonyokat teremtett, amiket állandósítani szerettek volna a hívek. A Miatyánkban előfordult, hogy nem imádkozták a „jöjjön el a te országod"-^, helyette „jöjjön el a te Lelked”-tt mondtak. A hívek könyörögtek a császárért, a jólétért, a békéért és ráadásként a vég elodázásért.5

Szolgálatunk, gyülekezeti életünk, közösségi átalakulásunk nem egyszerűen egy jobb állapotra való törekvést kell jelentsen, hanem a legkívánatosabbat, Isten országának a beköszöntét. Ha valami átalakul, ha bármi reformra szorul, ennek alárendelve történjen. Legyen ez az elmúlt 13 esztendőnek is az ítélőbírája.

Minden kezdet nehéz, hát még a folytatás

Esküvőnk napján — július 17-én - kaptuk a hírt, hogy a telkibányai gyülekezetben üresedés van. Nyár végén bemutatkozó szolgálatra érkeztünk a településre. 2004. augusztus 31-ével beköltözünk a parókiára. Minden külső körülmény abba az irányba mutatott, hogy rövid ideig leszünk a vendégei a Hegyi út 2. szám alatt álló hosszú tornácos, apró ablakos, hegyekre kacsintó papiaknak. Baksy Mária esperes asszony egy évnyi helyettesítésről beszélt, hiszen Kenderesen a gyülekezett már egy évvel korábban jelezte, hogy a felszentelés után számítanak ránk.

Lelkészházaspárként kerültünk ki Telkibányára, ami egy lelkészi státusszal rendelkező gyülekezet. Hivatásunkhoz, végzettségünkhöz plusz feladatot, megélhetést biztosító egyéb szolgálati lehetőséget nem kaptunk. Ez nem változott akkor sem, amikor feleségem után engem is 2005-ben felszenteltek, és kitüntetéssel fejezhettem be a Sárospataki Református Teológiai Akadémiát. A korábbi időszakban Telkibányának voltak filiái, de ezek új lelkészi állások kialakítása miatt fokozatosan leolvadtak. Új körzetek születtek, miközben Telkibánya, valamivel több, mint 200 egyházfenntartóval, az Abaúji Egyházmegye keleti végén magára maradt. A mindennapos megélhetésünkről, a vidéki zártságban elengedhetetlen személygépkocsiról magunknak

5 Taubes, Jacob: Nyugati eszkatológia, Fordította Mártonffy Marcell és Miklós Tamás, Budapest, Atlantisz, 2004,107.

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 119