Sárospataki Füzetek 21. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében

Egy másik férfi története is tanulságos volt számomra. Ebből a történetből azt tanultam meg, hogy a szenvedélybetegség az emberi élet alapkérdésére adott rossz válasz, a nagy ellenség félelmetes csapdája, plagizálása. A drogok (ahogyan a mögöttük bújó ellenség) „sokat ígér, keveset ad, és mindent elvesz”. Ezt később bővebben kifejtem.

Egy szőke, kék szemű fiú kereste fel ambulanciánkat, és alkoholproblémájára kért segítséget. Kollégám beutalta elvonókúrára. Örömmel jött vissza újságolva, hogy hálás nekünk, mert megoldódott az élete nagy problémája. A szomszéd ágyon egy drogdealer feküdt, aki megkínálta marihuánával. Ahogy hatása alá került, sírt, nevetett, mert olyan szeretetet élt át, amilyenre mindig is vágyott. Amit csak személy adhat, ti. a szeretet, azt egy kémiai szertől is lehet kapni? Mekkora plágium. Mi a hajunkat téptük. Kolleginám úgy ítélte meg, hogy szüksége lenne valamilyen közösségre, ahol jó példát láthat, és egészséges emberi kapcsolatai alakulhatnak. Tudva, hogy én gyülekezetbe járok, behívott a terápiába. Beszélgettünk pár szót. Kiderült, hogy édesanyját 7 évesen elveszítette, és onnantól hányattatott sorsa volt. Apja alkoholista, keresztszülei nevelték, kikapott, amikor nem érdemelte meg, máskor meg azért sem bántották, amiért jogos lett volna. Időnként apjával kemény összeszólalkozásai voltak, aminek gyakran verekedés lett a vége. Máskor nagyanyját zsarolta, szinte kilökve a hetedikről az ablakon. Ilyenkor mindig erős bűntudata lett utólag. Lement a haverokhoz, akik jobb híján azt ajánlották, hogy dobjon be egy búfelejtőt. Ittasan meg olyan dolgokra vetemedett, amit józanul nem tett volna, kisebb bolti lopásokat csináltak együtt. Teljesen belecsavarodott ebbe az ördögi körbe. Azért keresett meg bennünket, mert úgy érezte, hogy elrontotta életét, és fél, hogy alkoholista lesz, mint az apja, és azt nem akarja. Nagyon megsajnáltam, megkedveltem szeretetve méltó személyiségét, és szimpatikus volt, hogy nem nyugszik bele ebbe az életvitelbe, valami többre vágyik. Erős indítást éreztem, hogy imádkozzak érte. Miután engedélyt kértem tőlük, fennhangon imádkoztam, kértem Isten lelkét, hogy szabadítsa meg őt a drogok rabságából, és adjon neki új életet, hogy megtapasztalhassa a szeretetet. Később sokszor felidézte az első találkozás élményét. Csak nézett, hogy mi van ezzel az emberrel, aki a szobában egy negyedikhez imádkozik. Ki az a Jézus, akihez beszél, és hol van? Azt gondolta, hogy „a pszichológus biztos bekattant”. Nem történt semmi különös, megbeszéltük, hogy elmegyünk egy ifi alkalomra. Az alkalom végén ketten-hárman összefordulva imádkoztunk. Mi pont a gyülekezet pásztorával fordultunk össze hármasban. A fiú letérdelt, keresztet vetett (édesanyja hithű katolikus volt), és kiöntötte a szívét. Olyasmit mondott, hogy „Isten, én elrontottam az életem, bocsásd meg, és segíts rajtam!”Isten, aki komolyan veszi a mi kéréseinket, akkor ott újjászülte ezt a fiút, örök élettel ajándékozta meg. Mi is imádkoztunk érte, és amikor felállt, ragyogott az arca. Megértette a kegyelmet, és megtapasztalta a szeretetet. Adtam neki egy Újszövetséget, azt vitte magával, és bent a kórházban buzgón olvasta. Egyik alkalommal Trabantommal vittem vissza a kórházba, és a kis gyerekeim is velünk utaztak. Odaadták neki a nyalókájukat, amitől sírva fakadt, mert ilyen szeretetet ö sosem tapasztalt. Később, amikor meglátogattam, azzal fogadott, hogy letette a cigarettát (a drogból, alkoholból szabadultak gyakran erős dohányosok maradnak, vagyis csak szert váltanak). Kérdésemre, hogyan történt ez, elmesélte, hogy rendszeresen

„Ne részegesetek meg bortól,... hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel"

2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 109