Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében
Kovács Károly érte a mentő, és a kezemet fogva ültünk be. Számomra kínos élmény volt sok ember szeme láttára egy részeg emberrel karöltve megjelenni. Magamban fohászkodtam, hogy „ Uram, ha ezt te akartad, akkor fedezz el, és adj szeretetet a szívembe!” Amikor végre sikerült megnyugtató körülmények között ott hagyni, megígértem neki, hogy másnap reggel nála kezdek, meglátogatom. Reggeli igém a Cselekedetek könyve 10. fejezetéből az a történet volt, amikor Péter Joppéban reggelire várva a háztetőn imádkozik és látomásban látja, hogy egy lepedőben mindenféle állat ereszkedik alá, majd hallja a hangot, hogy öljed és egyél. О tiltakozik, de azt hallja, hogy „amit Isten megtisztított, azt ne mondd tisztátalannak”. Ezután a követek hívására elmegy Kornéliuszhoz, és evangelizál. Azt az üzenetet vettem, hogy az előző napi szeretetcselekedetem után most azt kell megvallanom, hogy kitől van ez a szeretet, evangelizálnom kell. Betettem egy Újszövetséget a zsebembe, és meglátogattam kliensemet. Már ébren volt, kitisztult, és várt. Elmondta, hogy biztos volt benne, hogy pontos leszek. Magamban azt gondoltam, hogyha ismernél, akkor ebben nem lettél volna ilyen biztos. Jót beszélgettünk. 30 perc után eszembe jutott, hogy mivel indultam el reggel. Fészkelődtem, mert nem volt még tapasztalatom, hogyan lehet egy kórházban pszichológusként evangelizálni. Nyitva volt az ajtó, az ügyeletes orvos és a nővérek is hallották beszélgetésünket. Ahogy kerestem a szavakat, ö szólalt meg először: „éjjel azon gondolkodtam, hogy van otthon valahol egy csatos Bibliám... ”Szavába vágva annyit mondtam, hogy „köszönöm Uram!” Innentől elővettem az elkészített Újszövetséget, és az evangéliumról beszélgettünk. Elmondta, hogy sejtette, hogy hívő ember vagyok, abból, ahogyan előző nap vele voltam. En pedig elmondtam, hogy nem a magam erejéből, szeretetéböl tettem, hanem Isten indítására, mert öt is halálosan szereti. Ez nagyon megérintette öt, mert eddigi életében ezt nem tapasztalta, hogy valaki öt érdek nélkül szeretné. Megértettem, hogy Isten időnként olyan helyzetbe fog vinni, ami kilóg minden munkaköri leírásból, minden szakmai helyzetből, mert szereti a másikat, és az О szeretetének kifejezői az övéi („O a fej, mi néki tagja, О a fény, mi színei”). A mi cselekedeteink tesznek először bizonyságot Róla, és így lesznek hitelesek szavaink. Ha kész vagyok engedni indításának, akkor meg fogom tapasztalni az О jelenlétét és megmentő munkáját. A férfi átadta az életét Krisztusnak. Otthagyta a barátnőjét. Kiköltözött a kertségek- be, egy víkendházba. Közelgett a tél, és a ház nem volt téliesítve. Neki adtam a hősugárzónkat, azzal húzta végig a telet. Nehéz fizikai környezetben volt, naponta bejárt hozzám, sokat imádkoztunk együtt. Lelkileg jól volt. Aztán tavasszal lett egy barátnője, aki pénzzel is segítette. Jobb ruhákban jelent meg, de ritkábban. Fizikailagjobb körülmények közé került, de lelkileg el kezdett süllyedni. Végül visszaesett. Vele azt tanultam meg, hogy „aki azt hiszi, hogy, áll, meglássa, hogy el ne essék” (Wor 10,12). О emberileg a jobbat választotta, de szellemileg ez elfordította az Úrtól. Felköltözött Budapestre. Később hallottam, hogy visszaesett, végül hajléktalanként megfagyott az utcán. Szomorúan vettem tudomásul, hiszem, hogy örök életet nyert, de a földi életben nem járt sikerrel. Nem tudta alkalmazni Isten igéjét: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (lPt 5,8). 108 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
