Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében
Kovács Károly Erre példa a 139. zsoltár. Milyen emberi és bevett gondolkodásunk, hogy a barátom ellensége nekem is az ellenségem. „Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek.!” Nehéz nekünk pártatlannak maradni, amikor a szeretteink egymást gyűlölik. Sokszor látjuk ezt családterápiában, hogy a gyerekek lojalitása meghasad, mert az egymással harcoló szüleik állásfoglalásra szorítják őket. Ilyenkor a terapeutának kell segíteni, kisegíteni páciensét ebből a megbetegítő helyzetből. Dávidot erre inspirálja Isten, ezért a következő kéréssel fejezi be kifakadását. Bárcsak szüntelenül ott lenne ez az imádság a szívünkben, ritkábban tévednénk el. „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! Es lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23-24) A gyógyító beszélgetésben nem tudunk új munkahelyet adni, sem pénzt a rászorulónak, vagy új családtagokat, ha kibírhatatlan a családja. Amit tudunk, az az új nézőpont felajánlása. Ez mindig ott van lehetőségként, és az új nézőpontból új lehetőségek, érzések, gondolatok fakadnak. Ezt kéri Dávid a 139. zsoltár végén, és erre példa a 73. zsoltár. Sokszor nem értjük még Istent sem, hogyan engedhet meg dolgokat, különösen, ha azt gondoljuk, hogy mi mindent megteszünk, amit ő elvár, és cserébe neki is be kellene segítenie. A zsoltáros is csak akkor látja meg az igaz-valóságot, amikor „be megy Isten szent helyébe”. Új nézőpontból a nyomorúsága örömre változik és reménységre. „Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát” (Zsolt 73,16-17) Tanulságos történetek Egy pedagógus betegsége miatt kikerült abból az iskolából, amelyben éveken át tanulmányi versenyeken ért el diákjaival nagyszerű eredményeket. Érettségiző diákjai nélküle néztek szembe az érettségivel. Ez nagyon fájt neki, és teljesen elmerült az önsajnálatban. A terápiás beszélgetésben rádöbbent, hogy a jelenlegi helyén, ahol kevésbé tud tanítani, sokkal inkább tudja képviselni a szeretetet. Ez az új nézőpont új látást adott neki a régi diákjaival kapcsolatban is. Felbátorodva küldött egy jókívánság üzenetet a Facebookon volt tanítványainak. Erre beindult egy üzenet láncolat. Sokan, még szülök is kifejezték sajnálatukat, hogy elment abból az iskolából, és köszönetüket fejezték ki azért, amit tett korábban. Ez gyógyír volt lelkének, így kiderült, hogy mennyien szerették. Mindezt a nézőpontváltásnak köszönhette. Sikerült kilépnie az áldozat szerepből, és újra a szeretetre fókuszálva adnia. Ezt többszörösen visszakapta, és pont így tudott begyógyulni az ö sebe. 23 évvel ezelőtt, amikor a drogambulancián kezdtem dolgozni, hamar rájöttem, hogy addigi akadémikus tudásom kevés a szenvedélybetegek segítésében. Megtérésem után Istentől fogadtam el ezt a munkahelyet. Kértem az Urat, hogyha odavezetett, akkor jöjjön is velem minden nap, és ne hagyjon egyedül ebben a szolgálatban, mert én kevés vagyok hozzá. Munkám elején nagyon látványosan segített. Többször fordult elő, hogy amikor fohászkodtam segítségért, akkor vá106 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
