Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Károly: "Ne részegedjetek meg a bortól,...hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel" - Isten igéje egy pszichológus rendelőjében
Kovács Károly 6. 7. fejezete világosan beszél erről). Ha komolyan is veszem, de nem harcolok a kísértés ellen, akkor valóban azt élem meg, hogy az érzelmek akaratom ellenére le- tepernek. Ehhez is ismernem kell Isten ajánlatát, és igénybe is kell vennem. Jakab ír erről: Jak 1. fejezete, majd a 4. rész 7 verse azt teszi világossá, hogy ha engedek Istennek, akkor az ördög sem tud velem mit kezdeni. Csak a teljes fegyverzetben tudunk megállni az ördög minden ravaszságával szemben (Ef 6,11). Esély a változásra „Mivelhogy az ö isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; 4 Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. ” (2Pt 1,3~4) Nincs mentségünk, nem mondhatjuk, hogy „ó, én csak egy esendő ember vagyok, nem tudok változni”. Még az Isten nélküli pszichoterápia is hisz abban, hogy meg lehet változni, bár kemény munka árán, de van esélye az embernek. Mennyivel inkább van nekünk reményünk, akik a fő pszichoterapeuta segítségével, tőle új természetet kapva (2Kor 5,17) vele együttműködhetünk, aki megígérte, hogy a bennünk elkezdett jó munkát befejezi (Fii 1,6). Emlékszem, milyen öröm és megkönnyebbülés volt ez, amikor először felismertem. Valahányszor szolgálatba indultunk feleségemmel, mindig keményen ösz- szevesztünk. Gyakran váratlanul, érthetetlen módon jött egy konfliktus, és már háború is volt belőle. Amikor megértettük, hogy az ellenség akarja így ellehetetleníteni szolgálatunkat, hiteltelenné tenni bennünket, akkor amint ez eszünkbe jutott, rögtön megálltunk, és imában megvallottuk felismert bűnünket, bocsánatot kértünk, és kértük Isten védelmét, hálát adva, hogy Ő hív a szolgálatba, és Ő az, aki a szeretetet is helyre tudja állítani közöttünk. Néha ez könnyen ment, és már a felismerésnél nevetni tudtunk, leleplezve az ellenséget. Máskor kemény belső harc volt elengedni a saját érdekünket, akaratunkat, célunkat, és aktívan keresni a békességet. Akárhogyan is volt, amint megharcoltuk, mindig helyreállt a béke, és még nagyobb örömben és szeretetben tudtunk bizonyságot tenni az élő Istenről. Persze ahhoz, hogy ez működjön, alázatban rá kellett állni Isten igéjére, az О vezetésével kellett tovább haladni, megtagadva saját elképzeléseinket, tőle elszakító vágyainkat („Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. ”Gal 2,20). Csak így tud Isten Lelke vezetni (lásd: Róm 8,14). Amikor ezt meg tudom élni a munkámban is, akkor megtapasztalom Isten jelenlétét a rendelőmben. Ilyenkor hárman beszélgetünk. A Szentlélek eszembe juttatja azt az igét, amelyre éppen szükség van, aztán látom dolgozni (ti. az Igét). Elvégzi azt, amit én nem tudnék, ahová a pszichológia hatalma már nem ér el. Látok összetört életeket megújulni, megkapaszkodni a láthatatlan, ám mindennél biztosabb valóságba, feloldódni Isten szeretetében. Ezért azok a jó 100 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 3