Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bereczki Róbert: A 16. századi magyar dallamaink tanítása a református oktatási intézményekben
TANULMÁNYOK Bereczki Róbert A16. SZÁZADI MAGYAR DALLAMAINK TANÍTÁSA A REFORMÁTUS OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN A népének A népének mint jelenség és fogalom meghatározása nem egyszerű, hasonlóan a népzenéhez. Ezek a műfajok, így a népéneké is, a történelem során sokféle jelenséggel érintkezhet, keveredhet, nehezítve a meghatározás egyértelműségét. A népének önállóvá válása az egyházi énekes dallamkincsen belül kb. 1000 után vette kezdetét, aminek több oka is volt. Egyrészt nyelvi, másrészt a liturgiában aktívan közreműködő és egyre nagyobb szerepet betöltő énekes együttesek, a szkólák miatt. Ezen okok eredményeképpen elkezdett kialakulni a gyülekezet énekes anyaga, mely paraliturgikus funkciót töltött be, a liturgiába nem lehetett beilleszteni. A későbbiekben a polifon műzene különült el az egyházi zenétől. A népének német területen alakult ki először, majd ezt követően a közép-európai népeknél is megjelent. A franciák, olaszok és spanyolok tovább maradtak kapcsolatban a latin nyelvvel, így a népének kialakulása és fejlődése későbbi történelmi korban indulhatott el. A bizánci, így a magyarországi görögkeleti és görögkatolikus egyházban hamarabb elkezdődött az istentiszteleti énekek lefordítása, ennek következtében ilyen jellegű népének-repertoár náluk nem alakult ki. A gyülekezet énekeinek jelentősége a reformáció újításainak következtében újból növekedett, párhuzamosan a katolikus liturgiában is. A későbbiekben újabb tényezők befolyásolták a népénekeket, így például a 20. századi liturgikus reformok. A műfaj fejlődéséből kiderül, hogy az egyes korszakokban a népének fogalma nem azonos, és más tényezők határozzák meg az egyes rítusoknál, illetve felekezeteknél. Ma a szűkebb értelemben vett népénekeket négy jellemző sajátosságával tudjuk meghatározni. Először is a népének a nép által énekelt ének. A nép a teljes közösséget jelenti, ezért gyakran gyülekezeti éneknek is nevezzük. A népének általában anyanyelven 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 41
