Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Magyar református kegyesség
Magyar református kegyesség II. A református kegyesség A bibliai és történelmi háttér ismeretében, a kegyességgel kapcsolatos kérdéseink után nézzük meg, miben áll a kegyesség mint intenzív személyes és közösségi Isten-kapcsolat, és mi a hatása a református keresztyén ember életében. Mi a református kegyesség? A választ a Heidelbergi Káté 32. kérdésére-feleletére szeretném fűzni, egy kis „csalással”. Nem úgy teszem fel a kérdést, hogy „Téged miért neveznek keresztyénnek?”, hanem így: „Téged miért neveznek reformátusnak?” A feleletben van egy rövid okhatározói rész és egy részletező célhatározói rész. Keresztyén református mivoltomnak az az oka, hogy Isten Krisztusba oltott, hogy Krisztusnak tagja vagyok. Az emberek általában csak azt kérdezik, milyen vallású vagyok, de azt már nem szokták firtatni, hogy miért. S ha el is hangzik ilyen kérdés, azt csak a kíváncsi gyermek, az avatatlan idegen teszi fel nekünk, vagy a töprengő ember - önmagának. A kíváncsit az egyszerű válasz ki is elégíti: Azért vagyok református, mert a református egyházban kereszteltek meg, a református gyülekezetben nőttem fel. Ez az én vallásom. A töprengő embernek azonban több kell, s akkor ő a Szentírás és a hitvallások sajátos gondolat- és kifejezésvilágában keres választ. Azért vagyok református - mondja -, mert Isten rendelte így. Isten magában elvégezte, még létemet megelőzően, hogy én ki leszek, hova tartozom. Ezt a gondolatot Jeremiás próféta így fogalmazta meg: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek” (1,5). Azért vagyok református, mert Isten gondviselése igazgatta úgy az ő egyháza (az európai keresztyénség, a magyar nemzet, az erdélyi magyarság, az én őseim, szüleim stb.) földi rendjét, hogy ebben a rendben nekem is kijelölt hely jusson. Ezt a helyet nem vaksors és nem a véletlen juttatta nekem, hanem Isten. A Szózat szép intelme hitvallási hovatartozásunkra is alkalmazható: ,A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, / Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, s halnod kell!” Hit kérdése az, hogy református mivoltom az isteni eleve elrendelés és a gondviselés alapján áll. Mint minden hitigazságnak, ennek sincs logikai bizonyítéka. Amikor valaki azon töpreng, hogy miért református, nem is logikai igazolást keres, hanem megnyugvást: szeretné ezt a tényt (tudniillik azt, hogy ő református) belső meggyőződéssé tenni. Az így kereső ember meglepő és örvendetes értékekre fog bukkanni. Olyan lelki-erkölcsi értékekre, amelyek református öntudatát formálták. Ezek: — a rendíthetetlen istenhit, — a Szentírás iránti érdeklődés és hűség, — az istentisztelet egyszerűsége, — társadalmi és politikai felelősség, — igényes, de nem fényűző élet és — a munka megbecsülése. 2017-3 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 33
