Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Juhász Tamás: Magyar református kegyesség
Juhász Tamás részletesen nem térünk ki, gazdag irodalmuk a magyar protestáns egyháztörténeti és missziókutatás sajátos fejezetét képezi. Az angol és a német kegyességi irányzatok mellett volt egy kálvini gyökerű holland mozgalom, amely kevésbé kiemelkedő személyiségekhez, mint inkább egyházi „táborokhoz” köthető. A szív reformátussága - így nevezném azt a holland református kegyességi irányt, amely a 17~18. századi úgynevezett népi reformáció3 hatására indult. A népességi számadatok arról beszélnek, hogy ma a közel húszmilliós Hollandiában félmillió — tíz, tizenkét különböző egyházhoz tartozó — ember nevezi magát a szív reformátusának.4 Gyakorlatilag arról van szó, hogy ezek a református testvéreink „igazhitű keresztyének” mind a tanítás és hitvallás, mind az életfolytatás dolgában. A hitvallás nekik elsősorban — ha ugyan nem kizárólagosan — a Heidelbergi Káté, a Belga Hitvallás és a Dordrechti Kánonok. Ezeket együtt hagyományosan „az egység három hitvallásának” nevezik. Azt tanítják, hogy a Biblia igazságait, az egyház dogmatikáját nemcsak értelemmel, hanem szívvel kell felfogni, megtapasztalni. A tapasztalat elsősorban két dolog felismerésében, elsajátításában jeleskedik: a bűn és a kegyelem tekintetében. Istenismeretünknek ez a két pólusa a keresztyén életnek a Heidelbergi Kátéból ismert mindhárom lépésében jelen van: nyomorúság - megváltás - hálaadás. Ez a kegyességi irány különösen három teológus-egyéniségre hivatkozik: az angol William Amesiusra (1576-1633), a holland Gisbertus Voetiusra (1589-1676) és a német Friedrich Adolph Lampéra (1683-1729). 1.12. A kegyesség két kérdése A történelmi kitekintés után nézzük meg közelebbről, milyen hitkérdések foglalkoztatták és foglalkoztatják a kegyes irányzatok képviselőit és csoportjait. Két ilyen kérdést kell szemügyre vennünk, mindkettő vitatott: a megtérés és az evangelizáció. 1. Megtérés A Heidelbergi Káté nyomán azonosnak tekintjük a megtérést és a bűnbánatot. Az Újszövetségben pedig több görög kifejezés jelöli a megtérést. Ezeket összehasonlítva három dolgot figyelhetünk meg. — Az egyik az, hogy sok helyen konkrét cselekvést jelöl, vagy konkrét cselekedetre buzdít a szentíró, azaz megmondja, mitől kell elfordulni: gazságtól (Csel 8), tisztáta- lanságtól és paráznaságtól (2Kor 12, jel 2), bálványozástól, gyilkosságtól, lopástól (Jel 9). Nem mindenütt hangzik el, hogy hova kell térni, de nyilvánvaló, hogy Istenhez, amint ezt Pál Csel 26 szerint к is mondja: „hirdettem, hogy térjenek megforduljanak Istenhez és éljenek a megtérésükhöz méltóan”. Ez azt jelenti, hogy a megtérés a magatartás, a cselekvés változását jelöli. Megtérni, bűnbánatot tartani erkölcsi jobbulást, erkölcsi fejlődést jelent. 3 Hollandul: Nadere reformatie 4 Hollandul: Bevindelijke gereformeerden 30 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-3
