Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: A gályarabkultusz töredezett emléke
Csorba Dávid Bálintnak a Jablonszkit ábrázoló képe 1846-ból és ennek Világos utáni recepciója ezt mutatja: a képet mint a közelmúlt eseményeire vonatkozó analógiát értelmezték. Mivel a gályarabok emlékezetének forrásai legnagyobb számban Svájcban találhatóak, viszont a 18. század végétől a Kárpát-medence diákjainak peregrinációja is más irányba fordult, a 19. század végére teljesen elhalványult azok emléke. A 19—20. század fordulóján az üldözött közösségek történetének megírásakor az egykori zürichi menekültek sorsát rögzítették egy széles történelmi tablóban, Svájcnak mint az üldözöttek országának imázsa részeként.25 Jóllehet a 18. századi zürichi polgárok könyves állományának alapvető része volt legalább egy magyar gályarabszöveg másolata, a 20. század fordulójára már a zürichi városi levéltár őre egy szigorúan pénzügyi tanulmányt készített az egykori gályarabokról, elmarasztalva őket hálátlanságuk miatt, mivel nem talált olyan forrást a levéltárban, amely rögzítette volna azok köszönőleveleit.26 Jóllehet, akkor már több mint száz éve elkezdték összegezni a kéziratos hagyatékokat, és a rendszerezés során kronológiai és tematikus besorolású leírásokat készítettek. De kétségtelenül hiába keresték itt a levéltár igazgatójával a pozsonyi magyar teológusok az Állami Levéltárban Kocsi Csergő főművét, pedig ezek a szövegek léteztek, s léteznek máig. A 17—18. századi svájci és pataki tudósok számos formában másolták azokat - csak éppen a városi könyvtár állományából. Számos családi hagyatékban, így például Johann Heinrich Heidegger Mss D 158—183 alatt található családi gyűjteményében is megvan Kocsi Csergő kézírásával egy példány. A Trianon utáni szétszakítottság miatt a gályarabok története újabb értelmezéseknek nyitott utat: nem csak a dunántúli, de a szlovákiai magyar kálvinista egyházak is a címerükben őrzik az erre a történetre utaló gályát. A történelmi katasztrófa ezeket a régiókat sújtotta leginkább, ez kétségtelen. Egy személyes elemet hadd emeljek ki: talán nem véletlen ez a választás, mivel a két kerületnek „azonos” volt a püspöke. Balogh Elemér előbb az egységes dunántúli, majd a szlovákiai egyház püspöke lett, s nem mellesleg forrásokat gyűjtött a gályarabok történetének feldolgozásához, kisebb írást ki is adott ebből.27 A kommunizmus idején pedig a hithősökből a Habsburg hatalom ellen fellépő „forradalmárok” lettek: a Makkai-féle 1976-os és a Minarik-féle 1981-es szlovák szövegkiadás28 — számos kiváló történeti megfigyeléseik és forrásközlésük mellett is - ezt az értelmezést erősítette. Mindezek ellenére megdöbbentő módon máig van akarat a gályarabhagyomány őrzésére s továbbadására. 1917-ben akkor még magyar földön, a mai Szlovákiában Harsányi Istvánnak és társainak állított a gömöri református egyházmegye a reformáció jubileumán emlékművet; s máig több 25 Mörikofer, Johann Caspar: Geschichte der evangelischen Flüchtlinge in der Schweiz, Leipzig, Hirzel, 1876. 26 Häne, Johannes: Die Befreiung ungarischer Prädikanten von den Galeeren in Neapel und ihr Aufenthalt in Zürich (1675-1677), Zürcher Taschenbuch, 27(1904), 121-188. 27 Balogh-.Azevangyéliom vértanúi..i. m.; ill I. hagyatékát a Ráday Könyvtárban a K.0.310 jelzet alatt. 28 Makkai László - Fabinyi Tibor - LadAnyi Sándor (szerk., közrem.): Galéria omnium sanctorum, A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete, Budapest, Magyar Helikon, 1976; Väznenie, vyslobodenie a putovanie Jána Simonidesa a jeho druha Tobiaša Masníka, kiad., tan. Jozef Miná- rik, Pozsony,Tatran, 1981. 30 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017 - 1
