Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: A gályarabkultusz töredezett emléke
Csorba Dávid modorában megalkotott, kiadványként is ismert, sok helyen hibás adatokkal és magyarázatokkal megalkotott ünnepi beszédét. Másrészt pedig a közönségének még a száz évvel ezelőtti narráció is újdonságként tételeződött, sőt lelki élményként hatott. Az csak tetézi a helyzet esetlenségét, hogy az események lineáris és adatszerű felvonultatása ma a hitelesség látszatát kölcsönözheti egy érdeklődő laikus közönség számára, amely a téma iránti azonosulás vágyával érkezett a helyszínre. És mivel egyik félnek sem volt elegendő előismerete a tényekről és azok értékeléséről, a száz évvel ezelőtti, de már akkor is avítt, a források helyett az elbeszélő történész átélésében tükröződő múltról való beszédet sikerült konzerválniuk. A gályarabok szenvedéséről ezek szerint — ha egyáltalán érdemes — magyar fül számára nem szükséges újat mondani. Ez csak az egyik, erősen negatív konnotációjú, szarkasztikus oldala az éremnek. Ha azt vesz- szük figyelembe, hogy egyáltalán mi kerülhet egy Kárpát-medencei magyar olvasó kezébe, akkor meg kell állapítani, hogy az előadók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen az évszázados port leverve az elbeszélésekről látszólag — a hazai forráslehetőségeket érzékelve — nem is lehet újat mondani. Az viszont a közönség identitásának hű lenyomata, hogy a 19. század közepi elbeszélői hang és a mártírtörténet megannyi kelléke visszhangot ver a lelkében. Azaz bizonyos magyar nyelvű, főként határon túli közegben ezek a sanyarúságok érthető módon az ottani hallgatóság személyes élettörténetének paralleljeként értékelődnek. A második világháború óta le nem zárt, saját, családi, egyházi, kisközösségi szenvedéstörténetek ősi, archetipikus formái jelentkeznek a gályarabságot és üldöztetést elszenvedett, különösen az arról a vidékről származó „ősök”, elődök nyomorúságainak elbeszélésében. És viszont: vannak helyek, ahol nem szólítja meg a hallgatóságot ez a majd 350 éves történelem, s nem reflektálnak az érzelmi elemeire sem, mivel nem kötődnek olyan elementáris erővel a szülőföld, nyelv, vallás meghatározta identitáshoz, annak évszázados hagyományaihoz. A fenti, a helytörténész által felolvasott beszéd tehát tartalmazta az alapadatokat és történéseket szigorúan 1676. február 11-ig, a Ruyter-féle szabadításig, amelyeket így a kezdetektől megtalálunk kis különbségekkel ugyanúgy,1 legteljesebben 1927-ben Payr Ilyen írások a klasszikus alapozó, népszerű feldolgozások: Farkas József: Elbeszélések a magyarországi protestáns egyház hitbajnokainak és vértanúinak életéből, Fliedner Buch der Märtyrer alapján, Pest, Hornyánszky, Träger, 1869; Borsos István: A pozsonyi rendkívüli törvényszék és a gályarabok története, a protestáns nagy közönség számára, Pápa, Ev. ref. Főisk., 1893; Marton Sándor: A gályarabok története, Budapest, Hornyánszky, 1894 (Koszorú, 2); Balogh Elemér: Az evangyéliom vértanúi..., Pozson, Wigand, 1900; OkolicsAnyi József: A prot(estáns) egyház gyászévtizedéből, 1671-1681: tekintettel a nógrádi prot. papok történetére, Mutatványkép a nógrádi ág. hitv. ev. egyházmegye monographiájához, Balassagyarmat, Nógrádi ág. hitv. ev. papi testület, 1904; S. Szabó József: A pozsonyi vértörvényszék elé idézettgömöri ref. papok és rektorok, SRL, 1905; A Sárospataki Ref. Főiskolában ag-k kiszabadulásának emlékünnepén, 1926. febr. hó 11 -én tartott előadások (ebben: Marton János: Gályarabok emlékünnepén és HarsAnyi István: A gályarabok és a sárospataki főiskola), Sárospatak, Ref. Főisk. ny„ 1926; Kiss Zoltán: A gályarabok lelke, Pápa, Főisk. ny., 1926; Révész Imre (szerk. és vál.): A gályarabok lelke, Szemelvények Kocsi Csergő Bálint„Narratio brevis. .."-éből 1676, Debrecen, Városi ny., 1936 (Az Igazság és Élet füzetei, 2). 24 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 2017-1
