Sárospataki Füzetek 21. (2017)
2017 / 1. szám - SZEMLE - Széles Jákób: Horníčková, Kateřina -Šroněk, Michal (eds). : Umění české reformace (1380-1620)
SZEMLE Széles Jákob Katerina Horníčková és Michal Šrončk (eds.): Uméníčeské reformace (1380—1620), Prága, Academia, 2010, 560 oldal + 231 képpel A recenzió témájaként egy olyan könyvet szeretnék ajánlani, amely a cseh reformációt mutatja be a kezdetektől a végéig, azonban nem történelmi, konfesszioná- lis, hanem művészeti perspektívából. Ami azért is érdekes, mivel a cseh reformáció a protestáns értelmezés szerint az előreformáció eseménye. Érdekes megfigyelni, milyen nézeteket vallott a cseh egyház a művészet terén, összehasonlítva például a lutheri, zwinglii vagy a kálvini reformáció nézeteivel, melyeket sokkal jobban ismerünk Közép- és Nyugat-Európában is, és hazánkban is jelentősebb a hatása. Az Umení české reformace (1380—1620) című könyv több kutató munkájából összeállított monográfia, amelyet Katerina Horníčková és Michal Šrončk szerkesztett egybe. Egy ugyanilyen című, Prága várában 2009—2010-ben rendezett kiállítás írásba foglalása a kötet, egészlapos képekkel ellátva, amelyeken megtekinthetőek a kiállított tárgyak, képek, szobrok, énekeskönyvek, klenódiumok. Csak a képek száma 231, melyek a tizenöt tanulmány szövegének kísérőiként jelennek meg a kötetben. A könyv ugyan nem teljes mértékű, de bő áttekintést nyújt számunkra a 15. és 16. században Csehország területén létezett művészeti kultúra és a reformáció kapcsolatáról. A könyv legfőképp az olyan témákat öleli fel, amelyek a képábrázolás problematikáját hozzák elénk. Több fejezet szól arról, hogy milyen volt a csehországi protestánsok viszonya a művészethez (kiemelten is az egyházművészet terén, s ott is a templomok kapcsán), arra keresve a választ, hogy mennyire vették komolyan a második parancsolat szigorú értelmezését. A legtöbb cseh kutató a huszita mozgalom és a művészet kapcsolatát vizsgálta, többnyire egyoldalú, negatív végszóval, minthogy sok értekezés a huszita képrombolásról, ikonofóbiáról beszél. Ebben a tanulmánykötetben viszont szemmel látható, hogy mennyi mindent tud kínálni a nem katolikus felekezet művészete is. A könyv elején és végén két történelmi összefoglaló áll, melyek áttekintést nyújtanak a korszakokról, és időbeli távlatot adnak a kutatás számára. Az első összefoglaló, melyet Martin Nodl írt, a cseh reformáció kezdeteit írja le — amit mi előreformációként ismerünk (a 15. század elejétől, egészen a már említett fehérhegyi vereségig) —, ugyanakkor rávilágít a cseh és az európai reformáció kapcsolatára. Persze nagyon sok művészi igényű tárgy nem maradt fenn — állítják a tanulmányok szerzői —, mivel a fehérhegyi csata (1620) után, az ellenreformáció korszakában a katolikusok mint nem katolikus alkotásokat elpusztították. A másik ilyen összefoglaló magyarra lefordítva annyit jelent, mint a „Cseh reformáció vége”, azonban végső soron nem erről szól, hanem inkább azt vette górcső alá, hogy hogyan „élt” tovább, hogyan működött a protestáns közösség 1620 után. 2017-1 Sárospataki Füzetek 21. évfolyam 139
