Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Réka: Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai
Szabó Miklós (1907-1982) kéziratos hagyatékának egyháztörténeti vonatkozásai Dávidházi Péter a nemzetszolgáló irodalom szemléletét a magyar kultúra mélyen rögzült hagyományaként azonosította. Az uralkodó irodalomszemlélet genealógiájának áttekintését követően fogalmazta meg, hogy „az irodalom sajátos nyelvhasználatát és fiktív világát mifelénk többnyire a nemzeti fennmaradás fegyverének tekintették; olyasvalaminek tehát, ami kézzelfogható hatást gyakorolhat a tényleges hatalom világára”.16 Az írók, s kifejezetten a költők közvéleményt befolyásoló erejét emelte ki Standeisky Éva is az írók és a hatalom viszonyát 1956—1963 között feltáró és értelmező munkájának bevezetőjében. „Ebben a régióban a társadalom azokat az írókat állította dobogóra, akik a közös bajokat és szenvedéseket szavakba tudták önteni. [...] Magyarországon az emberek verseket citáltak, ha a közösség sérelmeit szerették volna érzékeltetni, s írókat idéztek akkor is, ha csoportba, mozgalomba tömörülve akartak úrrá lenni a nehézségeken.”17 Szabó Miklós költői szerepértelmezése nem független a magyar irodalom társadalmi használatát meghatározó hagyománytól. Versei jelentős részének jellegzetes sajátossága a közéleti kérdések megszólaltatása, a váteszi költőszerep megélése. Kiélezett történelmi helyzetekben számára is találó versrészletek, történelmi ismeretek, bibliai szöveghelyek jelentettek hivatkozási pontot, ahogy ezt a jelenséget több példán keresztül is próbáltam igazolni. A Vadgyümölcsök költeményei ugyanakkor azt is láthatóvá teszik, hogy szerzőjük nem csupán használta az irodalmi hivatkozásokat, hanem önmaga is felvállalta közéleti problémák vers formájában történő megszólaltatását. Nem volt ezzel egyedül. A költészet populáris regisztereiben régóta beazonosítható a közéleti, politikai események megverselésének hagyománya. Avers mint forma alkalmas arra, hogy kifejezze egyének, csoportok, közösségek véleményét az életüket meghatározó társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekről. Az ismereteit szépirodalmi és egyéb különféle forrásokból megszerző népi költő esetében tagadhatatlan a nemzetszolgáló irodalmi hagyomány hatása, ugyanakkor nem kevésbé fontos a reformáció szellemi hagyatékának hatása sem a jelzett összefüggésben. A magyar nemzet önszemléletének hátterében beazonosítható a reformáció időszakának létértelmezése.18 A kéziratos hagyatékban tetten érhető bibliai hivatkozások felhasználása sokkal távolabbra mutat. Elegendő utalni a 16—17. századi szövegek népszerű toposzaira, a zsidó—magyar sorspárhuzamra, a kollektív bűnösség motívumára. Farkas András A zsidó és a magyar nemzetről című művének teológiai szempontokat követő tanulmányában19 Dienes Dénes megvilágítja a reformáció elterjedése és 16 Uo, 23. 17 Standeisky Éva: Az írókés a hatalom (1956-1963), Budapest, 1956-os Intézet, 1996,12. 18 A református felekezetnek a nemzetszemlélet formálásban betöltött szerepéről többen is írtak. L. Imre Mihály: Nemzeti önszemlélet és politikai publicisztika formálódása egy 1674-es prédikációskötetben, Irodalomtörténeti Közlemények, 91 -92. évfolyam, 1987/1 -2,20-45; Luffy Katalin:„Mint valami aczél tükörben élőven láttatom." A nemzet metaforái Medgyesi Pál műveiben, in Gabor Csilla (szerk.): A történetmondás rétegei a kora újkorban, Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2005, 35-72. 19 Dienes Dénes: Farkas András „Az zsidó és magyar nemzetről" című műve teológiai és kortársi párhuzamai, Sárospataki füzetek, 11. évfolyam, 2007/2,65-78. 2016-3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 57
