Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Ábrahám: Népnevelés, művelődés, filozófia és nemzeti liberalizmus. Baráth Ferenc munkásságának szerepe az angol és skót hatások közvetítésében
Népnevelés, művelődés, filozófia és nemzeti liberalizmus. tudósok, írók, közhivatalnokok, tőkepénzesek, birtokosok, az egész középnemesség: mind egyesüljenek öntudatban azzal a törekvéssel, hogy mentői nagyobb anyagi és értelmi befolyást fejtsenek ki. Ragadják meg a mívelődésnek minden eszközét magukra és gyermekeikre nézve: táplálják családjukban a függetlenség két eszközét, a munkát és a takarékosságot. Foglaljanak el minden tért a nemzetben, a hol becsülettel hatni és munkálkodni lehet.”.48 Már 1871-ben leírja azt a társadalmi betegséget, amelyről Arany László, Mikszáth Kálmán is sokat ír: nagy hiba, hogy a középosztály tehetős rétegei az arisztokráciát majmolják.49 Baráth reménye, hogy a formálódó középosztály nagy és tekintélyes számot kell, hogy képviseljen a társadalomban, anyagilag független legyen és „nagy értékkel rendelkezzen”. A minta Nagy-Britannia, de kritikus szemmel látja annak működését. „Angliában e középosztály már olyan hatalmat képvisel, hogy szinte zsarnokivá vált, s az ország legkitűnőbb gondolkodói odairányozzák működésüket, hogy a népi elemből, vele szemben egy korlátozó tényezőt alkossanak”.50 Ennek ellenére, mivel a magyarok ettől még nagyon messze vannak, az angolszász mintát kellene, hogy kövessék. A modern polgári társadalom gerince egyértelműen a polgári középosztály kell, hogy legyen és nem az arisztokrácia, amely nem saját érdemére, hanem az ősökére, a múltra támaszkodik.51 Ezt a szerepet ostorozza Arany László és Mikszáth Kálmán is számos regényében. Baráth azonban egészen idealisztikus tud néha lenni. Szerepet azért meglepő módon szán nekik: az arisztokráciának „mind módja mind ideje legtöbb van hozzá, hogy önmagában és környezetében, tetteiben és az erkölcsi és aesthe- tikai szép élvet megvalósítsa”.52 A főnemességet a rájuk kivetített műveltség-hordozó szerep szemüvegén keresztül szemléli. Nagyon sajátos a felfogása az arisztokráciáról: „Szépségei iránt nincs fogékonyságunk, igazságtalansága ellen fellázadunk, gyengeségeit kigúnyoljuk”.53 De azért nem vádolhatjuk meg Baráthot, hogy egyáltalán nem kritikus a főnemességgel szemben. Demokrataként vallja, hogy „az aristokratikus formák elavultak, ... a fejlemény legközelebbi formája a demokrácia”.54 Sőt a jászkun kálvinista fiatalemberben még a hagyományos nemzeti érzelem is megszólal, és metsző kritikával illeti az arisztokrácia valós létét. Először is azt hangsúlyozza, hogy „legjobb esetben is csak félig magyar, a másik fele európai és kozmopolita. Nyelve, észjárása, élvezetei, míveltsége, szokásai mind három negyed részben idegenek és a nemzet szíverének lüktetéseit soha érteni nem fogják!”.55 Bár tudatában van a saját jász-kun magyar származásának, de látja, hogy ezek az etnikumok abban a társadalmi rétegben nem hajlandóak betagolódni a magyar társadalomba. Idegenek maradnak. Az etnikai-kulturális és műveltségi kritika után egy lényeges társadalmi kritikát is 48 uo., 103. 49 Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában, Budapest, Magvető kiadó, 1977,58kk. 50 Baráth Ferenc: Nyugot-Európa és hazánk, Pest, Ráth Mór, 1871,103. 51 uo„ 99. 52 uo„ 100. 53 uo., 101. 54 uo., 101, 55 uo., 101, 2016-1 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 89
