Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Fodor Ferenc: Hálaadás az előttünk járókért. A pataki iskola 485 éve
Fodor Ferenc A református iskola fenntartása tehát hitvallási szükségből következik,1 ezért a legalkalmasabb keret arra, hogy a fejlődő ifjúság egész világképének és életformájának a kialakulása Isten igényének megfelelően történjék. A Káté klasszikus reformátori gondolatának az első részét emelem ki: az igehirdetés szolgálata mellé van rendelve a református iskolák léte, mint az evangélium hirdetésének egyik eszköze. A Szentírás a negyedik parancsolatban a nyugodalom napja szükségességét és tartalmát határozza meg, amikor is kettős kötelezettségünk van: az egyik Isten dicsőségének munkálása, a másik saját idvességünk keresése. Meg kell értenünk, hogy a munkálkodásra rendelt idő többnyire múlandó célok elérését szolgálja, de adatott egy nap, amikor belső emberünkért munkálkodunk, amikor saját kezünk munkájáról Isten keze munkájára terelődik figyelmünk. Ezzel ránevelődünk egy ritmusra, amit maga Isten határozott meg teremtési művének befejezése után: hat napon át munkálkodni, a hetedik napon megpihenni és őreá figyelni,2 a menny levegőjét szívni.3 A nyugodalom napja megünneplésének alapja a hit, melyet a Szentlélek gerjeszt fel bennünk Isten nagyságos dolgainak hallatán (Róm 10,17). így jövünk rá arra, hogy a negyedik parancsolat az igehirdetés és az iskolák fennmaradását kívánja. A Heidelbergi Káté 21. Kérdése arról szól, hogy Micsoda az igaz hit? A válasz két szó köré csoportosul: megismerés és bizalom. A hit tehát e kettős szálon függ. Az egyik fontos alkotórészt, az ismeretet az iskolában szerezhetjük meg, a másikat, a bizalmat pedig Isten igéjének hallgatása által4 a gyülekezet közösségében. Az egyháztörténelem során joggal emlegették a család és az állam mellett hagyományosan az egyházat a legjelentősebb nevelési tényezőként.5 Lényénél és megbízatásánál fogva sáfára a reá bízott, de Istentől az egész világnak adott evangélium továbbadásának. Mint ilyen, hordozza azt a felelősséget, amit az Egyház Ura a szolgálatért reá helyezett. Nem a hit továbbadása terén érvényes felelősségre gondolok csupán, ami egy református iskolában pl. a hittanóra feladata lehet, hanem az evangélium által az oktatás és nevelés terén ránk bízott feladatok összességére, hiszen a nevelés egy az egész személyiségre kiterjedő „életjelenség,” útbaigazító és kísérő segítség az emberré válás és az emberiét terén, ami szabadságban és az őszinteség keretei között történhet.6 Mind1 László Dezső, Az Ige egyháza, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.T. Kolozsvár, 1939. 52. 2 Az ünnep ciklikusságát matematikailag az 1:7 relációja fejezi ki, melynek modelljét a papi író szerinti teremtéstörténet adja meg. Az 1:7 = 0,142.857 142.857 ... 142.857 ... (!) az időnek olyan lüktetést ad, ami a bibliai ember számára az élet sikertelenségei között és után mindig az áldás reménységének ígéretével és tartalmával telítette meg az időt. 3 van Senden, Hermann, A Heidelbergi Káté tanítása (Egy évfolyamra való tanítási vázlat [ford.: Lampérth Gyula]), Bagó Mihály Könyvnyomdája Dombóvár, 1937.130. 4 Virágh József, Vezérkönyv a Heidelbergi Káté tanításához, Új-Somogy Nyomda- és Lapkiadó Rt. Kaposvár, 1928.181. 5 Ld. ehhez: van Brummelen, Harro, Istennel az osztályteremben - Keresztény tanulási és tanítási módszerek, Association of Christian Schools International, Keresztény Alapítvány, Budapest, 1996. 5. kk. 6 Niemeier, G., Schule und Kirche [in RGG3 J.C.B. Mohr (Paul Siebeck) 1961. Bd. V.], 1559. 8 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 -1
