Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Fügedi Zsófia: A bírói szerep és az ítélkezés gyakorlata a Szentírásban
Rácsokné Fügedi Zsófia árnyalattal szerepel. „Sőt, minthogy a parancsolatok teljességét a Jahve szeretetére vonatkozó egyetlen, alapvető parancsolatra vezeti vissza (Dt 6,4), s mivel oly hangsúlyosan a parancsolatok belső, szellemi értelmének feltárására törekszik, sokkal inkább e megkezdődő törvénnyé válással szembeni végső védekezésnek tűnik. ... A Tóra egyoldalú törvénnyé alakulása tehát olyan folyamat volt, amely a Tórában foglalt egészen különböző tartalmak szerint különböző időpontokban ment végbe.”8Foko- zatosan elszakadt az eredeti szövegkörnyezettől, aktualitásából kiragadva, a polémiát nem érzékelve kezdték értelmezni. Az izraelita jog A Pentateuchusban több kisebb-nagyobb összefüggő törvényszöveg található (pl.: Dekalógus - Ex 20,2-17; Dt 5,6-21; Szentség törvénye - Lev 17-26). Ezek közül az egyik a deuteronomiumi törvénygyűjtemény (Dt 12-26). Ezek a törvények ösz- szefüggésben állnak Mózes személyével és a sínai kinyilatkoztatással, még akkor is, ha időben esetleg némelyek későbbre tehetőek, ugyanaz a szellem hatja át valameny- nyit. „A törvényeket — vallási és polgári törvényeket egyaránt - úgy tekintik, mint a Sínai-hegyen Izrael népének adott isteni rendet. Izraelben a jogrend tehát szorosan kapcsolatban áll a Jahve-hittel, és szakrális jellegű. Nem ismeri a polgári törvénykezés elválasztását a vallási törvénykezéstől. A jogalkotás szakrális jellegét mutatja az a tény is, hogy hagyományozása a szentélyekhez kapcsolódik és a papság gondja.”9 „Izrael jogi élete éppolyan fejlődésen ment keresztül, mint az izraelita kultusz”10A honfoglalással felbomlott az addigi félnomád társadalom, és egy letelepedett, földműveléssel foglalkozó, városokban lakó társadalom került a helyére, amelynek sok új kihívással kellett szembenéznie. Az új körülményekhez úgy tudott a leghamarabb alkalmazkodni, hogy az általa még ismeretlen viszonyokhoz átvette a már berendezkedett népek jogi megoldásait (recepció). Ezek a világi életet szabályozó törvények azonban nem maradtak meg a profán szférában Izrael számára. „Izrael a jog minden formáját isteni eredetűnek tartotta, ennélfogva csak idő kérdése volt, hogy jogi hagyománya egybeolvadjon az ősi jahvista apodiktikus isteni joggal. Semmi sem utal arra, hogy Izrael másként értékelte volna ezt az eredetileg kánaánita jogot, mint a maga ősi szakrális jogát.”11 A forma tekintetében meghatározó A. Alt elmélete: az izraelita jog kazuisztikus és apodiktikus formára való felosztása. Kazuisztikus alatt azokat a törvényeket kell érteni, melyek feltételes, személytelen formában határoznak meg konkrét hétköznapi esteket; részletes tényállás után a jogkövetkezményt is tartalmazzák. Ezt nem tartja izraelita eredetűnek, elterjedt jogalkotási formulája az ókori Keletnek. A polgári együttélést rendezik, a törvénykezés helye pedig a kapuknál összegyűlt laikus elem, a vének tanácsa. Az apodiktikus jog körébe a parancsot vagy tilalmat tartalmazó törvé8 Rád: i.m. 164-165. 9 Rózsa:/', m. 171. 10 Rád: i. m. 33. 11 Rád: i. m. 35-36. 68 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 2016 -1
